Az 1984. évi mikrocenzus adatai (1985)
III.A NÉPESSÉG FŐBB JELLEMZŐINEK ALAKULÁSA - Az aktiv keresők és a tanulók utazási szokásai
A nappali tagozaton tanuló k 70 %-a legfeljebb fel órat, 18 %—a fel és egy óra közötti időt fordit naponta arra, hogy elérjen az iskolába és onnan haza, további 12 %-a pedig egy óránál hosszabb ideig utazik naponta. Ez utóbbi - az utazás időtartama szempontjából kedvezőt len helyzetű - csoportba tartozó 234 ezer fiatal közül 122 ezer azoknak a száma, akiknek leginkább megterhelő az utazás, mivel naponta másfél óránál többet vesz el a szabadidejükből. A nappali tagozaton tanulók iskolába járással összefüggő utazásának időtartama, 1984 Utazás időtartama /oda- és visszautazás/ Tanuló Utazás időtartama /oda- és visszautazás/ összesen lakóhelyén tanuló ingázó összesen lakóhelyén tanuló ingázó Utazás időtartama /oda- és visszautazás/ 1 000 fő százalékban 15 perc vagy kevesebb 516 510 6 27,3 30,0 3,2 16-30 perc 805 783 22 42,7 46,2 11,6 31-60 perc 333 290 43 17,6 17,1 22,4 61 perc vagy több 234 114 120 12,4 6,7 62,8 összesen 1 888 1 697 191 100,0 100,0 100,0 Ebből î 91 perc vagy több 122 43 79 6,5 2,5 41,2 Iskolatípusonként viszgálva az utazás időtartamát, jelentős szóródás tapasztalható. Az általános iskolai tanulók 82 %-a legfeljebb fél órát fordit naponta arra, hogy elérjen az iskolába és onnan haza, s természetesen körükben a legalacsonyabb a hosszan - egy órán tul utazók aránya /3 %/. Legkedvezőtlenebb helyzetben a szakmunkásképző iskolák és a középfokú szakiskolák tanulói vannak, mivel 45 %-uk egy óránál - ebből 28 %-uk másfél óránál - hosszabb ideig utazik naponta. E magas arányt nagyrészt indokolja, hogy az ilyen tipusu iskolák területi elhelyezkedése adott, ugyanakkor a kollégiumi férőhelyek száma viszonylag alacsony/ ezért az ilyen jellegű iskolákba járók jelentős hányada /35 %-a/ naponta ingázni kényszerül. Részben hasonló a helyzet a középiskolai tanulóknál, akiknek 31 %-a egy óránál több időt tölt naponta utazással, ebből 16 % a másfél óránál hosszabb ideig közlekedők aránya. A felsőfokú tanintézeti hallgatók az utazás időtartamát tekintve kedvezőbb helyzetben vannak, mint a különböző jellegű középfokú végzettséget nyújtó iskolák tanulói, ami nagyrészt összefügg azzal, hogy az előbbiek körében jóval alacsonyabb a napi ingázók aránya /7 %/, mint az utóbbiak között /28 % /.' A felsőfokú tanintézeti hallgatók közel egynegyede utazik naponta több mint egy órát, ebből csak 9 % a másfél óránál hosszabb ideig közlekedők aránya. A közlekedési mód tekintetében szintén jelentős eltérések tapasztalhatók a különböző fokozaton tanulók körében. Az általános iskolába járók négyötöde csak gyalog közlekedik, a jármüvei utazók zömének /97 %-ának/ pedig csak egy közlekedési eszközzel kell utaznia. A szakmunkásképző iskolák és szakiskolák tanulói között - összefüggésben az utazási időnél elmondottakkal - a legalacsonyabb a csak gyalog közlekedők aránya /30 %/, ugyanakkor a jármüvet igénybe vevők 23 %-a legalább két közlekedési eszközzel utazik. Az ilyen tipusu iskolák tanulói közül különösen a fővárosi és községi lakosok között alacsony a csak gyalog közlekedők aránya /ll, illetve 18 %/, s ennek megfelelően magas a jármüvei utazóké /89, illetve 82 %/. A középiskolai tanulók helyzete a közlekedés szempontjából kissé kedvezőbb az előbbiekénél. A középiskolában tanulók kétötöde gyalog jut el az iskolába, emellett a jármüvei közlekedők között is alacsonyabb a két vagy több közlekedési eszközzel utazók aránya /19 %/. A felsőfokú tanintézetek hallgatóinak többsége /53 %-a/ viszont gyalog meg tudja közeliteni a tanintézetet, ami részben összefügg azzal, hogy közöttük jelentős a kollégiumokban lakók száma, s a kollégiumokat lehetőleg a tanintézetek közelében létesitik. A jármüvei közlekedő felsőfokú tanintézeti 7. 1984. évi Mikrocenzus 49
