Az 1984. évi mikrocenzus adatai (1985)

III.A NÉPESSÉG FŐBB JELLEMZŐINEK ALAKULÁSA - Egészségi állapot néhány jellemzője

Az átlagos egészségi állapotú - 75 %-ot képviselő - réteg mind a fizikai, mind a szellemi foglalkozásúak körében csaknem azonos arányt képvisel. Az átlagosnál jobb egészségűnek többen Ítélik magukat a szellemi foglalkozásúak között /16 %/, mint a fizikai tevékenységet folytatók körében /13 %/. Az egészségi állapottól függetlenül megkérdeztük a lakosság véleményét arról, hogy miképpen itéli meg a saját tápláltsági fokát, illetve ennek legjellemzőbb kifejezőjét, saját testsúl

yát. Táplálkozási szokásaink sok tekintetben nem korszerűek, ennek velejárója a kisebbnagyobb súlyfelesleg. Ezt tükrözi a lakosság véleménye is saját testsúlyát illetően: közel egyötöde mondta magáról, hogy kismértékű, 6 %-a, hogy nagymértékű súlyfeleslege van, a lakosság további közel kétharmada normál súlyúnak, egytizede soványnak tartja magát. A férfiak, illetve a nők véleménye itt is eltér, ugyanis normál súlyúnak a férfiak 69, a nők 63 %-a érezte magát. Ugyancsak több férfi tartotta magát soványnak /II %/, mint nő /9 %/, mig súlyfelesleget, illetve kövérséget a nők jeleztek többen. A nők általában többet foglalkoznak külső megjelenési formájukkal, mig a férfiak kevésbé figyelnek erre, igy lehetséges, hogy a férfiak egy része meg sem tudja magáról állapitani, hogy testsúlya felesleget mutat. Amennyiben a tápláltsági fok és az egészségi állapot együttes mutatóit kisérjük figyelemmel azt tapasztaljuk, hogy mig a közel kétharmadot képviselő normál súlyúak 86, a kis sulytöbbletüek 76 %-a az átlagosnál jobbnak, vagy megfelelőnek tartotta egészségét, addig a kövéreknek csupán 65 %-a vélekedett ilyen értelemben egészségi állapotáról. A mikrocenzus során feltett, a dohányzási és az alkoholfogyasztási szokáso

kra vonatkozó - az egészségi állapottal szorosan összefüggő - kérdésekből ezúttal arra kaphatunk választ, hogy a 14 éves és idősebb népesség körében milyen mértékben vált szokássá a dohányzás, illetve az alkoholfogyasztás. Magyarországon jelenleg minden harmadik 14 éves és idősebb személy dohányzik, minden második férfi és minden ötödik nő. 14 éves korban - bevallás szerint - még csak a fiuk 6, a lányok 3 %-a dohányzik, de ez az arány 15-19 éves korban hirtelen felszökik, minden harmadik fiu és minden ötödik lány cigarettázik. A dohányzók aránya a kor előrehaladtával növekszik és mindkét nem esetében a 30. életév körül éri el a legmagasabb értéket, ekkor a férfiaknál 60, a nőknél 40 % körül mozog, majd a férfiak esetében mérsékeltebb, a nőknél rohamos csökkenést mutat. A 80 éven felüli férfiaknak még csaknem egynegyede dohányzik, mig arányuk a nőknél az 1 %-ot sem éri el. Az aktiv keresők között - a korösszetétellel szoros kapcsolatban - a dohányzók aránya /43 %/ magasabb, mint az egész népesség körében. A nemek eltérő dohányzási szokásai itt is jelentkeznek /a férfiak 54 %-a, a nők 29 %-a dohányzik/. A fizikai és szellemi foglalkozásúak vonatkozásában a férfiak és a nők között ellentétes jelenség figyelhető meg: mig a férfiak esetében a fizikai foglalkozásúak dohányoznak inkább /58 %/, mint a szellemiek /43 %/, addig a nőknél forditott a helyzet /a fizikaiaknak 28 %-a, a szellemieknek 32 %-a dohányzik/. A foglalkozások egyes főbb csoportjai szerint jelentős eltérések mutatkoznak. A férfiak esetében az épitőipari és az egyéb /általában segédmunkás munkakörökben dolgozó/ fizikai foglalkozásúak dohányoznak a legnagyobb arányban /60, illetve 66 %/. A nőknél az átlagtól jelentősebb eltérés csak a mezőgazdasági és az egyéb fizikai foglalkozásúaknál tapasztalható /16, illetve 26 %/, akik egyben a legkisebb arányt képviselik. Jellemző, hogy a szellemi foglalkozású férfiak között az egészségügyi, a nők között az egészségügyi és a kulturális foglalkozásúak dohányoznak a legkisebb arányban /az előbbieknél ez 35 %, az utóbbiaknál 31, illetve 28 %/. 37