A fővárosi népesség összetételének és lakáshelyzetének főbb jellemzői az 1984. évi mikrocenzus alapján (1985)

Összefoglalás

A budapesti lakóhelyű aktiv keresők népgazdasági ágak szerinti megoszlásában a nem anyagi ágak javára következett be további arányeltolódás. Az anyagi ágak közül az ipar aktiv keresőinek részaránya 1980 óta is csökkent, de ebben az időszakban már az épitőipar is veszitett a foglalkoztatásban betöltött súlyából. Az aktiv keresők létszámcsökkenésének túlnyomó része a fizikai foglalkozásúakat érintette, de ebben az időszakban - a korábbiaktól eltérően - a szellemi foglalkozásúak száma is csökkent. A létszám összetétele a magasabb képzettségűek javára módosult, a fizikai foglalkozásúak körében emelkedett a szakmunkások, a szellemiek között pedig a felsőfokú végzettségűek aránya. A háztartások száma kismértékben növekedett, átlagos taglétszáma viszont - jórészt az egyszemélyes, főként időskoruakból álló háztartások számának gyarapodása nyomán - tovább csökkent, s változatlanul jóval alacsonyabb az országos átlagnál. A gazdasági aktivitás mérséklődésével összefüggésben a fővárosi háztartásfők között egyre több az inaktiv kereső, arányuk 1984-ben 40 % volt, 5 százalékponttal nagyobb, mint 5 évvel korábban. A fővárosi társadalom osztály- és rétegtagozódása csak kismértékben változott. A munkásosztályhoz tartozók aránya csökkent, de a népesség nagyobb részét /51 %-át/ jelenleg is a munkásosztály képviseli. Budapest társadalmában a szellemi foglalkozásúak rétegét alkotó népesség aránya jóval nagyobb, a szövetkezeti parasztságé pedig - jóllehet az országosan jelentkező csökkenéssel szemben kismértékben növekedett - sokkal kisebb, mint országosan. Budapest lakásállománya az elmúlt 5 esztendő alatt is jelentősen, a népességszám emelkedését lényegesen meghaladó arányban gyarapodott, s minőségi összetétele is kedvezően alakult. A magánerős épitkezések aránya növekedett, s jórészt ezzel összefüggésben emelkedett a személyi tulajdonu, a 3 és többszobás lakások aránya, valamint a lakott lakások átlagos alapterülete is. A lakáshelyzet javulása ellenére a jogos lakásigénylek száma még mindig számottevő, s a főváros számra az elöregedett, felujitásra szoruló lakások magas hányada is jelentős anyagi terhet jelent. Az előzőekből is következik, hogy a fővárosban a lakók nagyobb hányada kiván változtatni lakáskörülményein, mint vidéken.