Egészségi állapot, egészségkárosító szokások az 1984. évi mikrocenzus alapján (1987)

II. A NÉPESSÉG EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁNAK NÉHÁNY JELLEMZŐJE - 2. A népesség tápláltsága

2. A NÉPESSÉG TÁPLÁL-TSÁGA A tápláltsági szint sok tekintetben utal az étkezési szokásokra, az egészséges vagy egészségtelen életmódra, ezért megkérdeztük az öt éven felüli lakosság véleményét arról, hogy miképpen ftéli meg a saját tápláltsági fokát. 5. grafikon A NÉPESSÉG TÁPLÁLTSÁGA SZUBJEKTÍV VÉLEMÉNY ALAPJÁN Normális súly Kis súlytöbblet Kövér Sovány A magyar konyha sajátosságai, táplálkozási szokásaink sok tekintetben nem korszerűek; ennek velejárója a kisebb-nagyobb súlyfelesleg. Ezt a lakosság saját tápláltságáról alkotott véleménye is tükrözi: közel egyötödük mondta magáról, hogy kismértékű, 6 %-uk, hogy nagymértékű súlyfeleslege van. A népesség közel kétharmada normál súlyúnak, egytizede soványnak tartotta magát. A férfiak, illetve a nők véleménye ennek megítélésében is eltér, ugyanis normális súlyúnak a férfiak 68 %-a, a nők 63 %-a érezte magát. Ugyancsak több férfi tartotta magát soványnak (11 %), mint nő (9 %), míg súlyfelesleget, illetve kövérséget a nők jeleztek többen. Feltehetően ennek az az oka, hogy a nők általában többet foglalkoznak külső megjelenésükkel, míg a férfiak kevésbé figyelnek erre. fgy lehetséges, hogy a férfiak egy része nem is tudja - vagy nem is akarja - magáról megállapítani, hogy testsúlya felesleget mutat. Ha az egymástól független kérdések, a tápláltsági fok és az egészségi állapot szubjektív válaszait együttesen kísérjük figyelemmel, azt tapasztaljuk, hogy míg a normális súlyúak 86 %-a, a kis súlytöbbletűek 76 %-a az átlagosnál jobbnak, vagy megfelelőnek tartotta egészségét, addig a kövéreknek csupán 65 %-a vélekedett így. A normális súlyúak és a kis súlytöbbletűek után a soványak ítélték magukat a leginkább egészségesnek, ugyanis 71 %-uk átlagosnak vagy ennél jobbnak tartotta egészségi állapotát. Azt a többszörösen alátámasztott állítást, hogy a jelentős súlytöbblet káros az egészségre, a szubjektív vélemények is igazolják. Az átlagosnál jobb egészségnek örvendők háromnegyed része normális súlyú, egytizedük sovány, 12 %-ának kismértékű súlytöbblete van és csak 3 %-a kövér. A súlytöbblet természetesen nem egyedüli oka az egészség romlásának. Az átlagosnál rosszabb egészségűeknek a fele mondta magáról, hogy normális súlyú, 16 %-a sovány, közel egynegyedének kismértékű súlyfeleslege van és csak 11 %-uk kövér. A súlytöbblettel bírók, illetve a kövérek aránya - mind a férfiak, mind a nők körében - az életkor előrehaladtával növekszik. A gyermekkorúaknái - a felnőttekhez viszonyítva - ezek az arányok még jelentéktelenek (4,6 %, illetve 0,7 %), a fiatalkorúak (15-29 évesek) már több mint egytizedének kismértékű súlyfeleslege van és 2,6 %-uk kövér. Ezek az arányok a 30-39 évesek körében csaknem megkétszereződnek, de a legtöbb a súlyfelesleges az ún. középkorúaknál. A 40-59 évesek több mint egynegyedének kismértékű súlyfeleslege van és közülük minden tizedik kövérnek mondta magát. 14