1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS Részletes adatok a 2%-os képviseleti minta alapján (1990)
III. A NÉPESSÉG DEMOGRÁFIAI SZERKEZETÉNEK, FOGLALKOZTATOTTSÁGÁNAK, HÁZTARTÁS-ÖSSZETÉTELÉNEK ÉS LAKÁSVISZONYAINAK ALAKULÁSA
Az 1970-es években az aktiv keresők ágazati átrétegződését összefoglalóan a következők jellemezték: - a mezőgazdaságbó l az évtized közepéig még folytatódott - de a korábbinál már jóval mérsékeltebben - az átáramlá s a nem mezőgazdasági ágazatok területére; - a mezőgazdaságon kivüli termelő ágakból is megindult egy átrétegződési folyamat a szolgáltatás jellegű ágazatokba , igy a nem anyagi ágazatok létszámgyarapodása felgyorsult; - a nem mezőgazdasági termelő ágak közül - a korábbiaktól eltérően, amikor elsősorban az ipar és épitőipar létszámfejlődése volt jelentős - az utóbbi évtizedben a szállitás és hirközlés, valamint a kereskedelem állománygyarapodása volt jelentősebb, sőt az ipar és épitőipar aktiv keresőinek száma az 1970-es évek közepétől valamelyest csökkent. Az iparban dolgozó aktiv keresők létszáma 1960-1970 között összességében még közel félmillióval gyarapodott. Ez nagyrészt a nők fokozott foglalkoztatásának /az 1960-as évtizedben több mint 300 ezerrel növekedett az iparban dolgozó nők száma/, valamint a mezőgazdaságból történő átrétegződési folyamatnak az eredménye volt. Az 1970-es évek elején már csak mérsékelt létszámgyarapodás jelentkezett az iparban, majd az évtized közepén a növekedési folyamat megtört, s 1975-től az ipar aktiv keresőinek száma és aránya fokozatosan csökkent. Az 1970-es évtized egészét tekintve, az ipar minden ágazatában - kivéve az élelmiszeripart - csökkent az aktiv keresők száma, igy az 1970-es években látszólagos munkaerőhiány jelentkezett. Ennek pótlása az esetek jelentős részében a belső tartalékok feltárásában rejlik: mint pl. megfelelő szervezéssel biztosítani a dolgozók képességének és munkaerejének jobb hasznosítását, vagy szükséges átcsoportosításokkal enyhiteni a helyenkénti tényleges munkaerőhiányt. E téren még csak kezdeti lépések történtek. Az iparon belüli létszámcsökkenés a bányászatban és a könnyűiparban volt a legjelentősebb: 1970 óta az előbbi ágazatban egyötöddel, az utóbbiban 9 %-kal csökkent az aktiv keresők száma. A bányászat jelentős állománycsökkenése elsősorban az ágazaton belül döntő szerepet játszó szénbányászat visszafejlesztésének következménye volt. A könnyűiparban tapasztalt létszámcsökkenés pedig a gyermekgondozási segély fokozottabb igénybevételével függ össze. Az ágazaton belül ugyanis - különösen a textiliparban és a ruházati iparban - hagyományosan magas a nők foglalkoztatása, igy a gyermekgondozási segély bővülése igen hátrányosan érintette ezeket a munkaterületeket. A többi nem mezőgazdasági termelő ágban /építőiparban, szállitás és hírközlésben, kereskedelemben és vízgazdálkodásban/ dolgozó aktiv keresők száma 19 80-ban meghaladta az 1970. évi állományt, de - a kereskedelem kivételével az 1970-es évtized létszámgyarapodása már jóval mérsékeltebb volt, mint az előző tiz évben. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás aktiv keresőinek száma az 19 60-as évtizedben igen jelentősen /több mint 600 ezerrel/, 1970 óta már jóval kisebb mértékben /az előző évtizedben tapasztaltnak felével/ csökkent. Az 1960-1970 kö41