1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 7. Mintavételi eljárások

években a munkaerő felvétel havonta került végrehajtásra a 0,2 %-os mintán, negyedévenként a 0,3 %-os mintán is. 1979-től csak negyedévenként került sor munkaerő felvételre az egész 0,5 %-os mintán. Az egyéb ELAR felvételek a szükségletnek megfelelően vagy a 0,2 %-os, vagy a 0,3 %-os vagy az egész 0,5 %-os mintán kerültek lebonyolításra. Az első években a háztartások 1/12 részét rotálták felvételenként, később kétévenként került sor a lakásminta teljes cseréjére oly módon, hogy a januári felvétel a régi és az uj 0,5 %-os mintára egyaránt kiterjedt, ez biztosította a folyamatos átmenetet. Az ELAR II. mintához kapcsolódó háztartási költségvetési felvétel 0,25 %-os volt, körzetenként átlagosan 12 lakással. A minta azonban társadalmi rétegenként nem volt arányos, a paraszti és kettős jövedelmű háztartásokból az arányosnak duplája, az inaktiv rétegből viszont csak fele került kiválasztásra. A nem arányos kiválasztás lényegében a körzeteken belül a háztartások kiválasztásánál valósult meg. A háztartási költségvetési felvételnél évente rétegenként a háztartások 1/4 része került kicserélésre. AZ 1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ANYAGÁHOZ KAPCSOLÓDÓ MINTÁK 2 %-os minta a népszámlálások eredményeinek előzetes gyors feldolgozására A mintával szemben az volt a követelmény, hogy tegye lehetővé a legtöbb országos és a főbb megyei adatok kellő pontosságú becslését. A pontossági követelmény az volt, hogy a mintabeli adatok relativ hibája 95 %-os valószínűségi szinten ne haladja meg az 5 %ot. Az adott mintanagyság mellett ezt a követelményt minden olyan adat kielégiti, amelynek mintabeli gyakorisága nem kisebb 1500-nál, azaz a kivetitett gyakoriság legalább 75 OOO. Ennél kisebb gyakoriságú adatoknál a relativ hiba természetesen nagyobb lehet, nagyobb gyakoriságú adatoké viszont kisebb. Az összeirás módszeréhez alkalmazkodva a 2 %-os minta kiválasztási egysége a lakás volt, a mintavételi eljárás pedig szisztematikus kiválasztás. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a megyék járásaik /városaik/ sorrendjében, ezen belül községek, számlálókörzetek, utcanevek, házszámok szerint rendezett cimanyagon végighaladva minden 50-ik lakás került a mintába. A szisztematikus kiválasztással járó automatikus területi rétegzés növeli a minta pontosságát, különösen a megyei adatok megbízhatóságát. Intézeti háztartásoknál minden 50-ik személy szisztematikus kiválasztásával készült a minta, külön rétegbe sorolva a száz főn aluli és felüli intézeti háztartásokat. A minta személyszáma az egy-egy lakásban lakó személyek számának szórása miatt általában nem egyezik meg pontosan az alapsokaság 2 %-ával. Ezen kivül a kiválasztás gyakorlati végrehajtásának módjából adódóan - a kiválasztást az egyes járások, illetve városok 49., illetve 50-ik lakásösszeiróivénél kezdték - néhány egységgel kevesebb lakás kerülhetett a mintába. Mivel a mintának mind a lakások, mind a személyek tekintetében az alapsokaság pontosan 2 %-át kellett hoznia, az eltéréseket korrekciós eljárással egyenlítették ki. Erre a célra a mintán felül annak 10 %-át kitevő tartalék anyag állt rendelkezésre. A korrekció alapját a népszámlálás előzetes kézi összesítéséből adódó lakás- és népességszámok képezték. A korrekciós eljárást megyénként község-város bontásban végezték, külön korrekciós egységként kezelve a megyei városokat és Budapest kerületeit, azaz összesen 65 területi egységben. 88