1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

FÜGGELÉK A magyar népszámlálások történeti áttekintése - 1. Az 1869-1970. évi népszámlálások története és jellemzői

megélénkült belső vándorlások /tömegesebb betelepedések a háború alatt megcsappant lélekszámú városokba, uj ipari települések kialakulása stb./ és az emelkedő természetes szaporodás következtében erősebb mértékben váltak túlhaladottá, mint máskor. Hátrányos még az is, hogy a belső vándorlás statisztikája a bejelentő rendszer uj alapokra helyezése során, csupán 1954-55-ben épülhetett fokozatosan ki. A népességi adatok helyi továbbvezetéséhez szükséges adatanyag tehát csak 1956 folyamán vált egyre teljesebbé. Ennek következtében az egyes területi egységekre vonatkozó lélekszám-becslések a népszámlálást közvetlenül követő időtől eltekintve csak igen bizonytalan értékűek és korlátozott terjedelműek lehettek. AZ 1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS JELLEMZŐI A sorrendben tizedik magyar népszámlálást ezúttal törvényerejű rendelet, az 1959. évi 30. tvr. rendelte el. A rendelet a számlálás eszmei időpontjaként az 1959. december 31. és 1960. január 1. közötti éjfélt jelölte meg. A rendelet értelmében a népszámlálással egyidejűleg össze kellett irni a lakásokat és az intézeti háztartásokat, a lakóházakat, az intézeti és egyéb lakott épületeket. A helyszini adatgyűjtést 1960. január 10-ig az egész ország területén be kellett fejezni. A népszámlálás előkészítéseként mintegy ÍOO OOO személyt érintően 1959. január 1-i eszmei időponttal próbaszámlálásra került sor. A próbaszámlálás alapvető feladata volt azt tisztázni a gyakorlatban, hogy a korábbi magyar népszámlálási gyakorlattól eltérően nem volna-e célszerű a népesség összeírását lajstromos kérdőiven végezni. A másik technikai jellegű eldöntendő kérdés, hogy a népszámláláskor alkalmazható-e, és milyen mértékben az önkitöltéses módszer. A próbaszámlálás és a feldolgozás tapasztalatainak figyelembevételével elkészültek a végleges népszámlálási kérdőivek. Az összeirási nyomtatványok összeállításában, a kérdéskör kialakításában - az immár hagyományos népszámlálási kérdéseken kivül - rendelkezésre álltak a Kölcsönös Gazdasági Segitség Tanácsa, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete népszámlálási irányelveiben kifejtett javaslatai, valamint a külföldi országok népszámlálási gyakorlata és terve. A népszámlálás területi előkészítése minden korábbi népszámlálásénál alaposabb volt. Valamennyi településről készült egy un. Államigazgatási kérdőiv, mely a település fontosabb jellemzőit, lakotthelyeinek adatait tartalmazta. /A kérdőiv a területi előkészítésen kivül mind a Helységnévtár szerkesztésében, mind pedig a következő népszámlálások előkészítésében rendkivül hasznos segédanyagnak bizonyult./ A kérdőivet a település térképe egészítette ki, mely a városokról és a városias településekről egységesen 1:5000 méretarányban készült. A területi előkészítésben jelentős újításnak tekinthető az első izben elkészített Utca- és házszámjegyzék, mely a teljeskörüséget biztosította. Igy az összeíráshoz pontos címjegyzék állt a számlálóbiztosok rendelkezésére. A területi munkák előkészítését és végrehajtását nagymértékben segitette, hogy a népszámlálások történetében először támaszkodhattak a népszámlálás szervezői egy állandó területi statisztikai szervre, az 1952-ben megszervezett KSH megyei Igazgatóságokra. A megyei Igazgatóságok legkisebb területi szervei a járási /városi/ Felügyelőségek voltak. Az adatgyűjtés kétféle kérdőiv alapján történt. A népesség, a lakások, a családok és háztartások összeírására az A/minta összeiróiv, a lakóházak és a többi lakott épület összeírására pedig a B/minta Épületiv szolgált. Az A/minta összeiróiv a lakásban össze267