1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

FÜGGELÉK A magyar népszámlálások történeti áttekintése - 1. Az 1869-1970. évi népszámlálások története és jellemzői

reskedőkről és kereskedelmi üzletekről; a népszámlálással egyidejűleg külön is számba kellett venni a 11-70 éves férfiakat és a 16-50 éves nőket, valamint a 18-60 éves katonaviselt polgári személyeket és a 21-48 éves nem katonaviselt férfiakat. Ezek az alaprendelkezések tehát hármas tagolásukban világos választóvonalakat húztak a tulajdonképpeni népszámlálás, az ahhoz kapcsolódó statisztikai jellegű adatgyűjtések és az egyidejű /nyilvántartási célú/ külön számbavételek közé. A nem szoros értelemben vett népszámlálási nyomtatványok a könnyebb megkülönböztetés céljából szinben is eltértek a népszámlálási összeiróivektől. A számlálólap alapkérdései tulajdonképpen megegyeztek az 1930, illetve a korábbi népszámlálások kérdésanyagával, azonban a felvételhez további, nem kifejezetten népszámlálási, illetve statisztikai kérdések is kapcsolódtak. Az alapkérdések szabatosabb megszövegezése, szisztematikusabb és részletesebb tagolásuk következtében minden további bővités nélkül is a népszámlálás adatgyűjtési körének némi tágulását eredményezték. Újonnan beiktatott kérdésként a számlálólap elsősorban a lakásban tartózkodás cimét, vagyis a megszámláltnak családi állását, háztartási helyzetét /családfő voltát, illetve a családfőhöz való viszonyát/ kutatta. Kormánykivánságra a vallás szokványos kérdéséhez 1941-ben annak tudakolása is kapcsolódott, hogy a megszámlált az akkori törvényes rendelkezés értelmében zsidónak tekintendő-e; a népszámlálási nyomtatványok nyomása közben kapott ujabb kormányzati utasításnak megfelelően a számlálólapra az előbbi kérdéshez kapcsolódva be kellett még jegyezni az izraelita valláshoz tartozó, illetve tartozott szülők és nagyszülők számát is. Az első világháború,utáni esztendők óta központi problémává vált gazdasági kérdések egyre növekvő súlya a szociális tekintetben is elsőrendűen tanulságos foglalkozási kérdéscsoport továbbtágitására vezetett. így az ingavándorlás és az ezzel kapcsolatos problémák /időveszteség stb./ felméréséhez és a városkörnyék időszerű kérdéseinek feltárásához óhajtott hozzásegíteni a munkahely megkérdezése és ehhez csatlakozva a munkahely és lakóhely közti távolság - részben próbaképpen történt - kutatása. Viszont az 1941. évi népszámlálás kérdőmintájáról a mellékfoglalkozás némileg lazán körülhatárolható, bár nem lényegtelen régi kérdése elmaradt. A korábbi népszámlálásokhoz képest tartalmilag a házi gyüjtőiv is kiszélesedett, mégpedig tetemesen és egy-két vonatkozásban megalapozó módon. Mindenekelőtt az épületek falazatára, tetőzetére, valamint egészségügyi, kényelmi s egyéb berendezéseire vonatkozó kérdőpontok egészültek ki és soroltattak fel szakszerűbb, szabatosabb szövegezésben,. A kérdések helyesebb tagolásán kivül uj kérdőpont tudakolta a lakók közös használatára szánt helyiségeket, a háborús viszonyokra való tekintettel pedig a légoltalmi óvóhelyeket is. A házi gyüjtőiv hazánkban országos keretekben elősizben tett kisérletet az egyes társadalmi rétegek lakásviszonyainak részletes megvilágítására és egyben a tulajdonképpeni család- /és háztartási/ statisztika megalapozására. Végül, ami családstatisztikai szempontból a legfontosabb, lajstromszerüen felsorolták a jelenlevők főadatait /név, foglalkozás, földtulajdon, a lakásban tartózkodás cime, születési év, vallás - de a számlálólap pótkérdései nélkül - és anyanyelv/, valamint az ideiglenesen távollevők hasonló adatait a tartózkodási hely megjelölésével; másszóval a család /és háztartás/ nagyságának; összetételének, jellegzetességeinek megállapításához szükséges összes adatot. Ismételten is hangsúlyozzuk, hogy magyar viszonylatban né262