1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

FÜGGELÉK A magyar népszámlálások történeti áttekintése - 1. Az 1869-1970. évi népszámlálások története és jellemzői

adatkombinációk pedig többnyire törvényhatósági /megyék és tj. városok szerinti/ bontásuak, egyes táblák ezen belül külön készültek a 10 OOO-en aluli és felüli községek és városok két nagy csoportjáról /vagy csak a 10 000-en felüliekről/; sőt ilyen esetekben /a 10 000-en felüli néptömörülésekről/ egyedi feldolgozásokra is sor került. Tárgyilag a táblák köre és sorrendje egy még mindig kialakulóban levő feldolgozási rendszer képét mutatja; nem teljesen következetes és nem eléggé rendszeres. De rendkivül sokoldalú és mélyreható; megszerkesztése tervezőjének széleskörű és nagy tájékozottságára utal. Az 1900. évi népszámlálás fontos lépésre határozta el magát, amikor a korábbi népszámlálásoktól eltérően - a katonai számlálólapok segítségével - nemcsak a polgári népesség adatait dolgozta fel, hanem - mégpedig minél több szempontból - a katonaságét is; e célból a véderő tagjaira vonatkozó adatokat részben külön, részben a polgári népesség adataival egybefoglalva dolgozták fel. Az 1890-ben kiszélesített alapra helyezett foglalkozási statisztikát az 1900. évi népszámlálás figyelemre méltó módon továbbfejlesztette. Elsősorban a gazdasági aktivitásra - a keresőkre és az eltartottakra - vonatkozó adatok kimutatása terén következett be jelentős változás. Tiz évvel korábban ugyanis - mint emiitettük - az eltartottak számát csupán foglalkozási főcsoportonként mutatták ki; 1900-ban viszont a legtöbb foglalkozási tábla a keresők adataival párhuzamosan az eltartottakét is kimutatta. Az alapvető foglalkozási adatok 1900-ban is a főfoglalkozásra vonatkoztak, de ezúttal fokozottabb figyelmet forditottak a mellékfoglalkozásokra; sőt egyes táblák párhuzamosan mutatták ki a fő- és mellékfoglalkozás szerinti odatartozók adatait. Az eddigieknél sokkal következetesebb volt 1900-ban a főfoglalkozásnak a foglalkozási viszonnyal való kombinációja; a legtöbb foglalkozási táblának - a foglalkozás-demográfiai feldolgozásoknak is - igen előnyös módon e két ismérv kombinációja volt az alapja. Ennek megfelelően már az egész lakosságra vonatkozó foglalkozási "főáttekintés" is e kettős /foglalkozási főcsoport+foglalkozási viszony/ kombinációban részletezi párhu<m zamosan a keresők és az eltartottak adatait. Az 1890. és 1900. évi "főáttekintés" között lényegbevágó a különbség. Az 1890. évi 12 /±11. 13/ tételben /"foglalkozási ág"/ a keresők és eltartottak tételei keverten sorakoznak egymás után. 1900-ban az 5 - az altételeket külcn számitva 13 - tételre /"foglalkozási főcsoport"-ra/ való kategorizálás /a feldolgozási tábla oldalrovata/ egységes: a kereső és eltartott bontás a feldolgozási tábla fejében foglal helyet. Ez a főáttekintés lényegileg alapja a következő népszámlálások csoportosításainak. Szorosan kapcsolódtak a foglalkozási feldolgozásokhoz az 1900. évi népszámlálásnak a népesség ház- és földbirtokviszonyaira vonatkozó adatcsoportositásai. Az idevágó adatfeldolgozás 35 tételes /összevont/ foglalkozási kategorizálásban rögzitette az adatokat. Az 1900-as információs anyag jelentős gazdagodását eredményezte az is, hogy a házés földtulajdonra vonatkozó adatokat a lakosság más jellemzőivel /anyanyelv, vallás/ egybevetve is feldolgozták. A szorosan lakásstatisztikai adatok feldolgozási köre 1900-ban nem volt tág: mindenekelőtt egyfelől a lakások, és az intézeti "lakások", másfelől a magán /családi/ és intézeti háztartások számát állapították meg; továbbá a lakások fekvésére s a helyiségek számára és összetételére /szoba stb./ vonatkozó adatokat; mégpedig ezúttal a cselédszobák és fürdőszobák számát is. 252