1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

FÜGGELÉK A magyar népszámlálások történeti áttekintése - 1. Az 1869-1970. évi népszámlálások története és jellemzői

A főváros tekintetében az 1890. évi népszámlálásról igen becses forrásmünek számit a Kőrösy József által szerkesztett, tartalmas elemzéssel bevezetett háromrészes budapesti mii. AZ 1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS JELLEMZŐI Az 1900. évi népszámlálás előkészítésének és lebonyolításának sikeréhez jelentős mértékben hozzájárult a hivatalos statisztika országos szervéről szóló 1897. évi XXXV. törvény. Az Országos Statisztikai Hivatal változatlanul meghatározott önállósággal a Kereskedelemügyi Minisztériumhoz tartozott, de a feladatokat a jobban kifejező "Magyar királyi Központi Statiszitikai Hivatal"-ként végezhette. E törvénynek több szakasza közvetve vagy közvetlenül a népszámlálás ügyét is érintette . Rendelkezései értelmében ugyanis minden statisztikai adatgyűjtésről - az időszakiakról is - munkatervet kellett késziteni, amely az országgyűlés hozzájárulása után lépett életbe. Ez az első pillantásra csupán formai változásnak tűnik; valójában azonban egyáltalában nem volt közömbös az a tény, hogy 1900-zal kezdődően a népszámlálási kérdőmintákat nem mint eddig, egyszerű miniszteriális intézkedés, hanem országgyűlési határozat emelte j ogerőre. Az uj törvény azt is elrendelte, hogy a kis- és nagyközségekben működő férfi tanítók a tanügy körébe vágó összeírásoknál mindig, a jelentősebb időszaki felvételeknél pedig - igy a népszámlálásoknál is - a kereskedelemügyi miniszternek, a vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzájárulásával kiadott rendeletére fegyelmi felelősség mellett kötelesek számlálóbiztosként közreműködni. Kétségtelenül emelte az összeirás szinvonalát a számlálóbiztosok dijazásának bevezetése, illetve általánossá tétele. A törvény 1890-hez hasonlóan a népesség megszámlálásához most is hozzáfűzte a közés magánépületek összeírásának kötelezettségét, külön kiemelve a lakások számbavételének a feladatát, amire a korábbi népszámlálási törvények nem utalnak kifejezetten. A házszámozás ellenőrzése és kiegészítése ezúttal elmaradt; de ugy látszik erre is szükség lett volna: ez a következő népszámlálások előkészítése folyamán ismét megtörtént . Az 1900. évi népszámlálás elsőizben tett eredményes kisérletet arra, hogy a feldolgozások minél szélesebb körben terjedjenek ki a katonai népességre /beleértve a laktanyákban stb. elhelyezetteket is/. Ennek céljából külön adatgyűjtő mintát készitettek "Számlálólap katonai épületben vagy hadihajón lakó tényleges szolgálatbeli katonai személyek, haditengerészek, honvédek és csendőrök részére" cimen. Az 1900. évi népszámlálás a ténylegesről a rendes /lakó-/ népesség fogalmi bázisára óhajtott áttérni, vagy legalábbis ezt megkísérelni, tájékoztató adatok beszerzésével megközelíteni. Feltehetően ezt szolgálta a házi gyüjtőiv lajstromos kérdőtáblázata: "A házban levő lakásokhoz, illetőleg háztartásokhoz tartozó, de a népszámlálás idején távol volt egyének /iskolába járás, katonáskodás miatt távollevő családtagok, kórházban levő betegek, útban levő családtagok stb./ névszerinti felsorolása, akiknek visszatérésére számithatni, s akik külön családot nem képeznek." 250