1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

FÜGGELÉK A magyar népszámlálások történeti áttekintése - 1. Az 1869-1970. évi népszámlálások története és jellemzői

Az 1880-as népszámlálás előkészítésére és végrehajtására tehát szervezeti és szakmai szempontból egyaránt kedvező körülmények között került sor. A végrehajtás sikerét nagymértékben biztosították az 1869-ben szerzett tapasztalatok, valamint a két népszámlálás között a statisztikai adatgyűjtésekben szerzett elméleti és gyakorlati ismeretek. Keleti Károly 1879. junius 24-én benyújtott felterjesztésében hivatkozott a szentpétervári kongresszus - a magyar kormány által is elfogadott - határozatának arra a pontjára, hogy valamennyi európai állam egy időben, mégpedig a 0-val végződő évek utolsó napján tartson népszámlálást. Egyébként ezt a határozatot Ausztria is elfogadta; úgyhogy ezzel a Monarchián belüli egyidejűség eleve biztosítva volt. Területi tekintetben a népszámlálás ezúttal is teljes volt, a magyar állam egészére /a Magyarbirodalomra/ kiterjedt. Keleti Károly alapos tervet dolgozott ki az 1880. évi népszámlálás előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatban, melynek kérdésköre azonban csaknem megegyezett az 1869. évi népszámlálás kérdéskörével, ami tartalmazta a néhány évvel későbbi szentpétervári határozatokban foglaltakat is. Az 1880. évi tervezet a "nyelv vagy nemzetiség"- pontosabban az anyanyelv és ehhez kapcsolódva az azon felül beszélt hazai nyelvek - tudakolásával még teljesebb lett. Tartalmilag az 1880-as népszámlálás az egész országban egységes volt. Az uj népszámlálás végrehajtása tekintetében 1869-cel szemben két igen nagy horderejű, alapvető változás következett be. A statisztikai hivatal munkája ezúttal az irányitáson és az összefoglaláson kivül magába foglalta az összeirási anyag ellenőrzését, valamint adatainak feldolgozását is. A helyi számlálási müveletet követő munkálatoknak ez a teljes központosítása eredményes és a jövő számára iránymutató volt. Keletinek ez az ujitása olyan gyakorlatot vezetett be, melyet a következő népszámlálások is követtek és mely teljesen megfelelt az akkori követelményeknek. Hasonlóképpen alapvetőnek mondható Keleti második kezdeményezése is. Mig ugyanis 1869-ben a helyi összeirás minden müveletét /sőt a feldolgozást is/ alkalmi szervek, az un. népszámlálási bizottságok végezték és mellettük a közigazgatás szervei csupán kevés feladatot láttak el, addig 1880-ban a helyszini munkálatok megszervezése és végrehajtása államigazgatási szervre, a törvényhatóságok Közigazgatási Bizottságaira hárult. A munkálatoknak ez a rendje lényegileg a következő népszámlálásoknál is változatlan maradt. A továbbiakban némi eltérés mutatkozik 1869-cel szemben. Akkor 1870. január 3-án, most 1881. január 1. és 10. között kellett a népszámlálást meginditani: és mig tizenegy évvel korábban nem volt a törvényben az összeirási müvelet számára záróidőpont megjelölve, ezúttal a törvény ugy rendelkezett, hogy a számlálás "szakadatlanul folytatván ez idő alatt" - tehát január 1. és 10. között - be is fejezendő. Hogy ez valójában meg is történt, felette kétséges. Minthogy a helyi számlálás vezetése /és végzése/ ezúttal államigazgatási szervre, a közigazgatási bizottságokra volt bizva, a miniszter 1880. augusztus 3-án a főispánokhoz, mint a közigazgatási bizottságok elnökeihez is intézett a feladatok fontosságát hangsúlyozó leiratot. Ehhez a végrehajtási rendelet, az utasitás és a felvételi minták is csatolva voltak. Ugyancsak a közigazgatási bizottságok, valamint a törvényhatóságok "és általában az egész közönség" tájékoztatását szolgálta a statisztikai hivatal által a népszámlálásról készült "Altalános utasitás". 245