1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

I. ÖSSZEFOGLALÓ

- A lakások közmüvei való ellátottsága és egyéb felszereltsége az elmúlt tiz évben jelentős mértékben javult. A fürdőszobával és a vizöblitéses mellékhelyiséggel ellátott lakások növekedtek a legnagyobb mértékben, de nem sokkal maradt el ettől a vizvezetékkel, valamint a szennyvízelvezetéssel ellátott lakások gyarapodása sem. - A lakások komfortosság szerinti összetétele az újonnan épített lakások jobb felszereltsége, a régi lakások egy részének korszerűsítése, valamint a lakásmegszünések következtében jelentősen javult. így a komfortos lakások száma az utolsó tiz évben nagymértékben emelkedett, a komfort nélkülieké pedig jelentősen csökkent. - 1980-ban 469 lakótelep volt az országban. A lakótelepek létesitése az 1940-es évek végén kezdődött, eleinte a fővárosban, majd fokozatosan a vidéki városokban is. 1960-ig a jelenlegi lakótelepi lakásállománynak csupán 12 %-a készült el. Az 1960-as években a korábbi városi lakótelepi lakásállománynak több mint kétszeresét épitették fel. Általánossá és tömegszerüvé a lakótelepi építkezések csak a hetvenes években váltak. Ekkor hozták létre a jelenlegi lakótelepi lakásállománynak csaknem kétharmadát. Ennek eredményeként a városokban épitett lakások többsége már lakótelepi lakás volt. A lakótelepeken az egy lakóházra jutó lakások száma meghaladja a nem lakótelepiekét. A lakótelepeken a kis, /az egyszobás/ és a nagy, /a 4 és több szobás/ lakások aránya alacsonyabb, a két- és háromszobásoké magasabb, mint másutt. A lakótelepeken egy szobára kevesebb lakó jut, tehát a laksürüség itt kedvezőbb. A lakótelepeken kisebb alapterületű lakások épültek. Az állami tulajdonu bérlakások aránya a városi lakótelepeken évtizedről évtizedre csökkent. Az állami tulajdonu városi bérlakások jelentős hányada, több mint egyharmada lakótelepeken található. Á lakótelepi lakások szinte kivétel nélkül komfortosak, mig a nem lakótelepi lakások között a komfortosak aránya mintegy 43 %, ugyanakkor a komfort nélkülieké 44 %. 1980-ban a lakótelepeken az ország népességének 16 %-a élt. Ez az arány a városokban megközeliti a 30 %-ot, a községekben pedig 1 %-ot tesz ki. A lakótelepi és a nem lakótelepi népesség legszámottevőbben a korösszetételt illetően különbözik egymástól. A lakótelepeken a 0-14, valamint a 25-44 évesek aránya jóval magasabb, a többieké kisebb, mint másutt. A gyermekkoruak aránya általában azokban a városokban ér el magas szintet, amelyekben a lakótelepi lakások zöme a hetvenes években épült. Az eltérő kormegoszlásból néhány további demográfiai sajátosság is adódik. így például az, hogy a lakótelepeken 1000 férfira az országos átlagnál kevesebb nő jut, továbbá az, hogy itt több a házas és kevesebb az özvegy, mint másutt. Részben a lakótelepi népesség fiatalabb életkorában összefüggésben az iskolázottsági szinvonal is itt magasabb. Mivel a lakótelepeken a gyermekkoruak és a munkaképes korúak aránya meghaladja a nem lakótelepit, ebből adódóan az eltartottak és az aktiv keresők aránya is magasabb, az inaktiv keresőké viszont számottevően alacsonyabb. A lakótelepeken kevesebb fizikai foglalkozású és több szellemi foglalkozású személy él mint másutt. Az iparban foglalkoztatottak aránya kiemelkedően magas, mivel az ipari településeken létesültek a legnagyobb lakótelepek. Az egy-, illetve kéttagú háztartások aránya a lakótelepeken alacsonyabb, a 3-5 taguaké magasabb, mint a nem lakótelepeken. A lakótelepeken 100 családra 33-mal több gyermek jut, mint más lakóterületeken. 10