1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

IX. A LAKÁSHELYZET, A NÉPESSÉG LAKÁSVISZONYAINAK ALAKULÁSA

A lakóházak legnagyobb része /97 %/, az emeletesek nagymérvű emelkedése mellett, még ma is földszintes. Ez az arány még Budapesten is 82 %, a városokban 93 %, a községekben pedig - 7 ezer kivételével - csaknem minden lakóház földszintes. Amig a lakásállomány 1960 óta 28 %-kal növekedett, a lakóházak száma csak 15 %-kal nőtt. Ez is a nagyobb, többlakásos lakóházak jelentős gyarapodását igazolja. Az emeletes lakóházak 65 %-a, a három- és többemeletesek 74 %-a 1945 után épült. Ez utóbbiak közül az öt- és többemeletesek 53 %-a pedig az utolsó tiz évben épült. Az 1970 óta épitett öt- és többemeletes lakóházak legnagyobb része a városokban épült; Budapesten közel 40 %-ban, és kiemelkedő, 60 %-ot meghaladó arányban a többi városban. Az 1980. év eleji lakóházállománynak több mint fele /52 %/ volt hagyományos szilárd /tégla, kő stb./ falazatú, valamivel több mint 2 %-a pedig már a korszerű technológiával, legtöbbnyire házgyári elemekből /pl. panel/ vagy öntött beton falazattal épült, és még mindig 46 % volt vályog, sár, döngöltföld falazatú. Ez utóbbiak több mint kétharmada azonban szilárd alapokra /tégla, kő, beton stb./ épült. INTÉZETI HÁZTARTÁSOK Az intézeti háztartások száma az országban 1920 és 1980 között mintegy négyszeresére és 1949 óta is több mint másfélszeresére nőtt. 1949-ig az átlag 100 ezres intézeti lakószám is számottevően, mintegy négyszeresére emelkedett és már az 1960-as népszámlálás óta mintegy 400 ezer főt tesz ki, azaz az ország népességének közel 4 %-át irták össze az utóbbi három népszámlálás során intézeti háztartásokban. A szocialista átalakulással jelentősen változott az egyes intézmények tényleges számán kivül befogadóképességüknek együttes és átlagos nagysága is, illetőleg az intézmények rendeltetési jellegük, tipusuk szerinti csoportjainak aránya is. Megnőtt a gyermek- és diákotthonok száma, befogadóképessége, igy a bennük lakók száma is. Többszörösére emelkedett a munkásszállások száma és lakóinak száma. A szociális otthon jellegű, 111. a fekvőbeteg ellátó egészségügyi intézmények egységeinek száma bár csökkent, de férőhelyszámuk - ha nem is az előzők arányában /ill. a szükséges mértékben/ - mégis kiemelkedően növekedett. 1941-ig is volt néhány közintézménynek, jogi személynek üdülője, hétvégi pihenője, számuk mégis csak 1949-től - a fokozottabb jóléti gondoskodás eredményeként - vált jelentőssé és arányuk már 1980-ban az ország intézeti háztartásainak közel 40 %-át tette ki, mig 1949 előtt a szállodákkal, penziókkal együtt számitható arányuk a 25 %-ot sem érte el. Az összes intézeti háztartásban a férőhelyek száma 1980-ban már közel 630 ezer volt, több mint 100 ezerrel nőtt 1970 óta. Csökken a kisebb, kedvezőtlenebbül üzemeltethető intézmények száma. Nagyobb, korszerűbb létesítmények épülnek, ezáltal folyamatosan javul az intézeti lakók, ellátottak, gondozottak kényelmét, egészségesebb életkörülményeit biztositó közmű, egészségügyi és kulturális ellátottság, felszereltség is az intézményekben. 176