1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

VIII. A TERMÉKENYSÉG ALAKULÁSA

A szülőképes korú házas nők termékenységének változásai társadalmi-gazdasági csoportok szerint 1960 óta kisérhető figyelemmel. Husz év alatt a szülőképes korú kereső házas nők fertilitása - az 1970. évi kisebb /4 %-os/ csökkenés után - alig módosult. Ezen belül a fizikai foglalkozású házas nők termékenységére szintén a stagnálás, illetve elenyésző csökkenés /0,5 %/, a szellemi foglalkozásúak csoportjába tartozó kereső házas nők termékenységére pedig emelkedés /17 %-os/ a jellemző. A fizikai foglalkozású kereső nők termékenységének stagnálása e csoporton belül a mezőgazdaságban foglalkoztatottak és a nem mezőgazdaságban foglalkoztatottak csoportjainál eltérő képet mutat. A mezőgazdaságban foglalkoztatott házas nők termékenysége - a kismértékű /1,4 %-os/ csökkenés mellett is - még ma is a legmagasabb. 100 aktiv kereső házas nőre ugyanis ebben a csoportban még ma is 211 gyermek jut, ami egyben azt jelzi, hogy még ma is nagyobb a hajlandóság a mezőgazdaságban dolgozó nők körében a több gyermek vállalására, mint az egyéb népgazdasági ágakban dolgozó nőkben. A nem mezőgazdaságban dolgozó fizikai foglalkozású aktiv kereső házas nők fertilitása viszont a husz év alatt 10 %-os emelkedést jelez. Korcsoportonként vizsgálva az aktiv kereső házas nők termékenységét, társadalmi-gazdasági csoportonként eltérő képet kapunk. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak esetében az egészen fiatal koruaknál /15-19 évesek/ 8 %-os, a 20-29 évesek körében 20 %-os az emelkedés, a 30-39 évesek átlagos gyermekszáma stagnál, mig az idősebbek körében a még szülőképes korú 40-49 éveseknél 16 % csökkenés, a szülőképes koron tuliaknál pedig már 23 % csökkenés jelentkezik az utóbbi husz esztendő alatt. Ugyanebben az időszakban a nem mezőgazdaságban foglalkoztatott nők körében a szülőképes korúak esetében - kivéve az egészen fiatalokat /15-19/, ahol 17 %-os a csökkenés - kismértékben ugyan, de emelkedés jelentkezik /a legmagasabb a 20-29 évesek körében, ahol 17 %-os/. A szellemi foglalkozású kereső házas nők esetében is minden korcsoportnál emelkedés tapasztalható. Kivételt képeznek a 40-49 évesek, ahol a 100 házas nőre jutó átlagos gyermekszám stagnál 11551. A szülőképes korú kereső házas nők gyermekszám szerinti megoszlása társadalmi-gazdasági csoportonként az országos tendenciához hasonló képet mutat, azaz minden csoportban a kétgyermekes nők aránya a legszámottevőbb /arányuk 42-47 %/, és ezzel párhuzamosan itt tapasztalható 1960 óta a legszámottevőbb emelkedés is. Ezzel egyidőben mind a fizikai, mind a szellemi foglalkozású szülőképes korú kereső házas nők körében csökkent a gyermektelen és az egygyermekesek aránya, és emelkedett a fizikai foglalkozású három gyermeket vállaló nők arányszáma. A fizikai csoporton belül azonban itt is jelentkezik az a még ma is érvényes tendencia, hogy a mezőgazdaságban dolgozó nő több gyermek felnevelését vállalja, mint az egyéb népgazdasági ágakban dolgozó. A szellemi foglalkozást folytató nők gyermekszám-megoszlásában kedvező változást jelent, hogy 1960 óta csökkent a gyermektelen és az egygyermekes nők aránya /45 %-kal, illetve 6 %-kal/, lényeges emelkedést jelez a két gyermeket vállaló nők aránya /74 %/, viszont negativ jelenség a három, valamint a négy- és több gyermekes nők aránycsökkenése /19%, illetve 69 %/. 160