1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

VIII. A TERMÉKENYSÉG ALAKULÁSA

VIII. A TERMÉKENYSÉG ALAKULÁSA A házas nők termékenységére az elmúlt hat évtizedben a születések számának fokozatos és tartós csökkenése jellemző. Az 1920. évi népszámlálás idején 100 házas nőre még 362, 1980-ban már csak 189 születés jutott. A csökkenés mértéke 1920 óta tulajdonképpen évtizedenként azonos, 10 % körüli. A termékenység fokozatos csökkenése már a mult század utolsó évtizedei óta nyomon követhető, sőt az első világháború előtti évtizedekben már számottevő mértékben megmutatkozott. A két világháború közötti időszakban tovább folytatódott a születések számának csökkenése. A jelen megitélése szempontjából elsősorban jelentőséggel biró három évtized házas termékenységének adatai sem sokkal kedvezőbbek. A fokozatos csökkenés - valamivel kisebb mértékben ugyan - 1949 és 1980 között is számottevő. Az egyes évtizedek adatai között világosan felfedezhetők a különféle népesedéspolitikai intézkedések nyomai, de a csökkenő tendencia változatlanul egyértelmű. 1949 és 1960 között a csökkenés mértéke azonos /10 %-os/ volt a II. világháború előttivel. 1956-ban az adminisztratív rendelkezéseket feloldották, és ennek hatása mutatkozik a házas nők termékenységének 1960 és 1970 közötti alakulásán, mely szerint 100 házas nőre jutó gyermekszám tiz év alatt 232-ről 205-re / 12 %-kal/ csökkent. Az utolsó tiz évben a csökkenés valamivel kisebb mértékű volt, ugyanis éreztették hatásukat azok a kormányintézkedések, melyek a szülési kedv növelésének irányába hatottak. Igy az 1970. évi 100 házas nőre jutó gyermekszám 205-ről 189-re /8 %-kal/ csökkent csupán. Ez a tendencia mutatkozik az élveszületési arányszámai alapján is, amelyek az évtized közepén régen tapasztalt, magas értékeket jeleztek /ezer lakosra számitva az élveszületések aránya 16-18 ezrelék között ingadozott/. Az évtized végi mutatószámok már azt is jelezték, hogy ez az emelkedés befejeződött, illetve a születések számában az utóbbi években nagymérvű csökkenés mutatkozik. /Ezer lakosra számitva az élveszületések száma 1979-ben 15,0, 1980-ban már csak 13,9 ezrelék/. A csökkenés az 1973-ban bevezetett ujabb átfogó népesedéspolitikai intézkedések hatására előrehozott szülésekre vezethető vissza. Az özvegy családi állapotú nők termékenységének alakulása tendenciájában a házasokéval azonos - azaz nagymérvű csökkenés tapasztalható. Az özvegyeknél azonban a népszámlálási adatok gyakorlatilag nagyrészt a befejezett termékenységet jelzik és miután az idősebb korosztályok vannak túlsúlyban, igy az adatok a 20-30 évvel korábbi termékenységi szokásokat tükrözik. A 100 özvegy nőre jutó gyermekszám mutatója a hatvan év alatt mintegy felére csökkent /477-ről 242-re/, vagyis a nők egész életük folyamán csak feleannyi gyermeket szülnek, mint két generációval korábban. Az elvált családi állapotú nőkről termékenységi adatok csak 1949-től állnak rendelkezésre. A 100 elvált nőre jutó gyermekszám 1949-ben 133 volt, 1960 óta a mutatószámok valamivel magasabbak /151, 153 és 151/, de állandóságot tükröznek. 148