1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)
V. A NAPONTA INGÁZŐ AKTIV KERESŐK FŐBB JELLEMZŐI
V. A NAPONTA INGÁZÓ AKTIV KERESŐK FŐBB JELLEMZŐI AZ INGÁZÓK SZÁMÁNAK ÉS DEMOGRÁFIAI ÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSA 1980 elején 1 millió 218 ezer aktiv kereső - az összes aktiv kereső közel egynegyede - lakóhelyéről naponta más településen levő munkahelyre járt dolgozni, vagyis közhasználatú kifejezéssel élve ingázott. A naponta ingázók száma az elmúlt két évtized alatt mintegy megkétszereződött, mig ugyanezen idő alatt az aktiv keresők létszáma alig több mint 6 %-kal gyarapodott. Az ingázók számának és összetételének alakulása a két évtizeden belül eltérő sajátosságokat mutat, ami nagyrészt összefügg a társadalmi-gazdasági szerkezet átalakulásával, a munkaerőforrás és a munkahelyek területi eloszlása terén tapasztalt változásokkal. Az ingázást, mint tömeges jelenséget tulajdonképpen a szocialista iparositás első nagy hulláma hozta létre. Az 1950-es évek feszitett ütemü iparosítása idején a nagyarányú társadalmi mobilitás, ezen belül elsősorban a mezőgazdaságból az ipar felé irányuló átrétegződés kapcsán - a lakóhelyváltoztatások megélénkülése mellett - a napi ingázás szerepe egyre jelentősebbé vált. 1960-ban 636 ezer volt az ingázók száma. 1970-ben már 977 ezren jártak naponta lakóhelyüktől eltérő településen levő munkahelyre dolgozni, vagyis az összes aktiv kereső egyötöde ingázott /szemben a tiz évvel korábbi 13 %-os aránnyal/. Az 1970-es évtized során az ingázók száma további 241 ezerrel gyarapodott. Ez lényegében azt jelenti, hogy tiz év alatt az összes aktiv kereső igen mérsékelt /1,6 %-os/ létszámemelkedése mellett, az ingázók száma viszonylag jelentősen /25 %-kal/ tovább növekedett. Ez többek között összefügg azzal, hogy az elmúlt évtizedben - a településfejlesztési célkitűzéseknek megfelelően - az iparositott körzetek arányosabb kialakítása, valamint a kereskedelem és a különböző jellegű szolgáltatások fejlesztése kapcsán vidéken bővült a foglalkoztatási lehetőség, a meglevő fővárosi és más ipari körzetek mellett különböző vidéki centrumok alakultak ki, amelyek általában nem egy település, hanem egy településcsoport munkaerőforrására támaszkodva jöttek létre. A különböző ipari és infrastrukturális központok munkaerő-ellátásában a helybeli munkaerőbázison tul, jelentős szerepe volt a környező településekről nyert munkaerőnek. Ugyancsak az ingázók számának növekedése irányába hatott a több község mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek egyesitési folyamata, miáltal a termelőszövetkezetek különböző községekben levő munkahelyeire a dolgozók egy része naponta ingázik. Az ingázók számának 1970 óta tapasztalt 241 ezres gyarapodása szinte fele-fele arányban oszlott meg a férfiak és a nők között, mig ugyanezen idő alatt az aktiv kereső férfiak száma 67 ezerrel csökkent, szemben a nők 147 ezres létszámemelkedésével. A számszerű változások következtében a nők aránya 1970 óta mind az ingázók, mind az összes aktiv kereső körében emelkedett /az előbbieknél 28 %-ról 32 %-ra, az utóbbiaknál 41 %-ról 43 %-ra/, de az ingázók között a férfiak hányada továbbra is jóval magasabb /68 %/, mint az összes aktiv keresőn belül /57 %/. 123