1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

IV. A FOGLALKOZTATOTTSÁG ALAKULÁSA, AZ AKTIV KERESŐK ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA

hogy a 121 szakmát 64-re szűkítettük az által, hogy mind a szakképzettségnél, mind a foglalkozásnál eltekintettünk a specializáltságtól. Az összevont szakmákat és foglalkozásokat vetettük egybe és ha az megfelelt egymásnak "szakmájukat hasznositó"-nak tekintettük. Amennyiben e feltételnek nem felelt meg, de adott szakma birtokában végzett fizikai tevékenység a szakmacsoport jellegének megfelelt, ugv "szakmájukat részben hasznosító"-ként vettük számba, minden más esetben "szakmájukat nem hasznositó"-nak tekintettük. E módszer alkalmazásával - jóllehet 1960-ban korlátozottabban álltak rendelkezésünkre adatok - lehetőség nvilt az elmúlt két évtized alatt történt változások nyomonkövetésére. A szakmai ismeretek hasznosításának vizsgálata az ipari szakmával rendelkező fizikai foglalkozású aktiv keresők 1960., illetve 1980. évi állományának 93, illetve 86 %ára vonatkozott. Az ipari jellegű szakképzettséggel rendelkező fizikai foglalkozásúak között az elmúlt két évtized alatt kissé /61 %-ról 65 %-ra/ emelkedett a szakmájukat gyakorlók aránya, de továbbra is elég jelentős azoknak a hányada, akik szakképzettségüket csak részben, illetve egyáltalán nem hasznosítják /10, illetve 25 %/. A tanult szakma gyakorlásának mértékét kifejező kongruenciaszint 1960 óta a nehézipari szakmával rendelkezőknél kissé, az élelmiszeripari szakmát szerzettek körében igen erőteljesen javult, mig a könnyű- és egyéb ipari szakmával rendelkezőknél kedvezőtlen irányban változott. A szakma gyakorlásának, illetve részbeni hasznosításának mértékét szakmánként vizsgálva jelentős eltérések tapasztalhatók. A szakmák egy részénél az elmúlt két évtized alatt a szakmájukat gyakorlók aránya kedvezőtlenül alakult. Ez elsősorban éppen azokra az egészségre ártalmas, kedvezőtlen környezetet, nehéz fizikai munkát és részben több műszakos elfoglaltságot jelentő szakmákra vonatkozik, ahol az utánpótlás biztositása is sok gondot okoz. Igy pl. a vájároknak 1960-ban még 83 %-a tanult szakmájában dolgozott, husz év elteltével már csak 68 %-a. Hasonló folyamat tapasztalható az olvasztárok és hengerészek esetében is. A kohászati szakmák közül a legnagyobb létszámot képviselő kovácsok és öntők körében volt a legmagasabb a tanult szakmától eltérő foglalkozásban dolgozók aránya. 1980-ban az előbbieknek több mint fele, az utóbbiaknak kétötöde nem gyakorolta szakmáját. A kovács szakmával rendelkezők egynegyede lakatos, az öntők közel egytizede az egyéb fizikai foglalkozási főcsoportba tartozó munkakörökben dolgozott /ez utóbbiak ellátása általában semmiféle képesitést nem igényel/. Az előbbiekkel ellentétben a gépgyártási, karbantartási, szerelőipari, valamint egyéb vas- és fémipari jellegű szakmákban a gyakorlati hasznosítás az elmúlt két évtized alatt általában jelentősen javult, közöttük viszonylag magas a szakmacsoporton belüli munkakört ellátók aránya is. 1980-ban a lakatosok, szerszámkészítők, esztergályosok, gépjármű- és motorszerelők, valamint a hegesztők körében 80-83 %-ot képviseltek a szakmájukat gyakorlók vagy részben hasznosítók. összefoglalóan elmondható, hogy a nehézipari szakmákban a szakma teljes elhagyása kevésbé gyakori, mint más ipari szakmacsoportokban, mivel a nehézipari szakképzettséggel rendelkezők általában nagyobb arányban maradnak eredeti szakmájukban, emellett magasabb körükben a részleges szakmaelhaqyásnak minősülő, általában rokon, illetve sok tekintetben hasonló szakterületeken dolgozók hányada is. Ez utóbbi jellemző az úgynevezett elavuló szakmák esetében is, amelyek mind kevésbé felelnek meg a nagyüzemi termelés, illetve a változó ipari struktura követelményeinek. 1980-ban a könnyűipari szakmával rendelkező fizikai foglalkozású aktiv keresők több mint egyharmada tanult szakmájától teljesen eltérő munkakörben dolgozott, 57 %-a 117