1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 34. Felsőfokú végzettséggel rendelkezők adatai (1983)

III. A BEFEJEZETT FELSŐFOKÚ VÉGZETTSÉGŰEK ADATAINAK ISMERTETÉSE

A 400 ezret meghaladó számú szellemi munkakörben dolgozó diplomás az összes szellemi foglalkozású aktiv keresőnek 26 %-át adja. Ez az arány a hetvenes években felgyorsuló fejlődés eredménye, aminek következtében a szellemi foglalkozásúak száma 24 %_kal, ugyanakkor a diplomásoké 61 %-kal nőtt. A szellemi foglalkozásúak négy főcsoportján belül természetesen nem azonos mértékben emelkedett a diplomások száma. Az egészségügyi és kulturális foglalkozásokban dolgozóknak fele, a műszakiaknak ma már egyharmada, az igazgatási, gazdasági foglalkozásuaknak közel egynegyede szerzett felsőfokú végzettséget. A foglalkozások jellegéből adódóan számuk változatlanul alacsony - a főként ügyviteli munkaköröket tartalmazó - számviteli, pénzügyi főcsoportban. A három főcsoportnál emiitett szám szerinti gyarapodást nem követte a diplomások foglalkozási megoszlásának számottevő változása. Tiz év alatt egy árnyalattal emelkedett az igazgatási, gazdasági munkakörökben elhelyezkedő diplomások aránya. A végzettség jellege szerint vizsgálva a foglalkozási strukturát az ágazati megoszláshoz hasonló, de annál lényegesen kisebb eltérések tapasztalhatók az egyes csoportok diplomásainak elhelyezkedésében. A tevékenység jellege szerinti foglalkozási csoportositás ugyanis valamivel pontosabban tükrözi a végzettségi és foglalkozási struktura összhangjának mértékét. A foglalkozási szerkezet egy-egy jellegen belüli homogenitását elsősorban a végzettség jellege, a betölthető munkakörök választéka határozza meg, a kialakult kép azonban visszautal az egyes szakirányoknál esetleg előfordult túlképzésre is. Leghomogénebb az egészségügyi diplomások foglalkozási összetétele, 95 %-uk egészségügyi és kulturális foglalkozású. Az elmúlt évtized alatt az egyöntetűség mindkét nemnél nagyjából azonos szinten fokozódott. Az oktatási, tudományos, közművelődési csoportnál már nem beszélhetünk ilyen mértékű homogenitásról. Az utóbbi tiz év alatt e csoporton belül az is fokozta az elnőiesedést, hogy a férfiak nagyobb arányban helyezkedtek el más munkakörökben, mint a nők. Tiz évvel korábban még e férfi diplomásoknak több mint háromnegyede tartozott a megfelelő foglalkozási főcsoporthoz, ma már csak 62 %-a. A férfiak ez idő alatt elsősorban igazgatási, másodsorban műszaki pályákon helyezkedtek el. A jogász férfiak körében csökkent az adminisztratív foglalkozást folytatók aránya és ezzel párhuzamosan nőtt az arányuk az igazgatási, igazságszolgáltatási foglalkozások főcsoportjában. A fizikai besorolású diplomások aránya magasabb (2, 7 %) a férfiak között, mint a nőknél (0, 8 %). A férfiak arányának változását elsősorban a képzettségi struktura és a korösszetétel alakulása határozta meg. Két évtizede még a jogi (14 %), az egyéb (9 %) és a mezőgazdasági (f7 %) végzettségűek között volt kiugróan magas az arányuk. Az érintettek jó részének inaktivvá válása, illetve elhalálozása következtében azonban a husz év alatt ez jelentős mértékben csökkent. Ma már más, többnyire egyéni anyagi okok miatt kerül egy-egy végzettségi csoport az átlag fölé, de az arányok még igy is elmaradnak a két évtizeddel ezelőttiektől. Az utóbbi tiz évben a fizikai foglalkozású férfi diplomások aránya kismértékben emelkedett, ugyanekkor a nőké csökkent. Napjainkban a férfiak között a kereskedelmi jellegű és az egyéb kategóriába sorolt diplomások 7-8 %-os aránya vezet a fizikai foglalkozások terén. Az előbbiek okát feltételezhetően a boltvezetők, a vendéglátóipari vezetők a népszámlálás módszertanának megfelelő fizikai-szellemi besorolásában kell keresni. Átlagon felüli a fizikai foglalkozásúak aránya (4 %) a mezőgazdasági és a szállítási, hírközlési csoportnál is. A nőknél a kereskedelmi diplomások 4 %-os és a művészek 2 %-ot meghaladó aránya emelkedik ki. 31