1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 33. Az aktív keresők munkahelye és lakóhelye. A naponta ingázók adatai (1983)

I. A NAPONTA INGÁZÖ AKTIV KERESŐK DEMOGRÁFIAI ÉS FOGLALKOZÁSI ÖSSZETÉTELÉNEK FŐBB JELLEMZŐI - Az ingázók számának alakulása

I. A NAPONTA INGÁZÓ AKTÍV KERESŐK DEMOGRÁFIAI ÉS FOGLALKOZÁSI ÖSSZETÉTELÉNEK FŐBB JELLEMZŐI AZ INGÁZŐK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA 1980 elején 1 millió 218 ezer aktiv kereső - az összes aktiv keresők közel egynegyede - lakóhelyéről naponta más településen levő munkahelyre járt dolgozni, vagyis közhasználatú kifejezéssel élve ingázott. A naponta ingázók száma az elmúlt két évtized alatt mintegy megkétszereződöt

t, mig ugyanezen idő alatt az aktiv keresők létszáma alig több mint 6 %-kal gyarapodott. Az ingázók számának és összetételének alakulása a két évtizeden belül eltérő sajátosságokat mutat, ami nagyrészt összefügg a társadalmi-gazdasági szerkezet átalakulásával, a munkaerőforrás és a munkahelyek területi eloszlása terén tapasztalt változásokkal. Az ingázást mint tömeges jelenséget tulajdonképpen a szocialista iparositás első nagy hulláma hozta létre. Az 1950-es évek feszitett ütemü iparositása idején a nagyarányú társadalmi mobilitás, ezen belül elsősorban a mezőgazdaságból az ipar felé irányuló átrétegződés kapcsán - a lakóhelyváltoztatások megélénkülése mellett - a napi ingázás szerepe egyre jelentősebbé vált. 1960-ban 636 ezer volt az ingázók száma, akiknek többsége /58 %-a, 370 ezer fő/ az ipar és az épitőipar területén dolgozott. Az 1960-19 70 közötti időszakban az ingázók létszáma gyors ütemben tovább növekedett. 1970-ben már 977 ezren jártak naponta lakóhelyüktől eltérő településen levő munkahelyre dolgozni, vagyis az összes aktiv keresők egyötöde ingázott /szemben a tiz évvel korábbi 13 %-os aránnyal/. Az ingázók számának az 1960-as évtizedben tapasztalt jelentős /54 %-os/ gyarapodása döntően a mezőgazdaság szocialista átszervezésével függ össze. 1960-ban ugyanis még 1 millió 62 ezer önálló és segitő családtag dolgozott a mezőgazdaságban, s mivel gazdaságuk elhelyezkedése közigazgatásilag általában megegyezett a lakóhelyükkel, igy nem ingáztak. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság-kialakulásával viszont erőteljesen /1960-1970 között 900 ezerrel/ csökkent az eleve nem ingázó önállók és segitő családtagok száma. Ezek egy része a mezőgazdaságon belül - mint alkalmazásban álló vagy szövetkezeti tag - ingázóvá vált. Emellett jelentős mennyiségű munkaerő áramlott át a mezőgazdaságból a népgazdaság más ágazataiba, elsősorban az iparba. Ezek részben olyan munkahelyet választottak, amely közigazgatásilag nem egyezett meg a lakóhelyükkel, igy szintén ingázók lettek. A naponta ingázók számának az 1960-as évtizedben tapasztalt 341 ezres növekedését tehát nem elsősorban az azonos összetételű aktiv keresők jóval nagyobb mértékű ingázása eredményezte, hanem a többlet tekintélyesebb része az önállók és a segitő családtagok számának csökkenéséből, illetve más népgazdasági ágba történt átáramlásából adódott. Emellett figyelembe kell venni, hogy az 1960-as évtizedben még viszonylag számottevő női munkaerő-tartalék állt rendelkezésre, amelynek a társadalmilag szervezett munkába való fokozatos bevonása révén 1960-1970 között 364 ezerrel gyarapodott az aktiv kereső nők száma, mig az aktiv kereső férfiaké ez idő 7