1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 33. Az aktív keresők munkahelye és lakóhelye. A naponta ingázók adatai (1983)

ÖSSZEFOGLALÓ

Ugyanezen idő alatt a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás ingázóinak száma 81 ezerrel /69 %-kal/ gyarapodott, igy az ipar után ez a népgazdasági ág köti le a legtöbb ingázót /198 ezer főt/. Az ingázók száma az elmúlt évtized során a mezőgazdaságéhoz hasonló mértékben növekedett a kereskedelem, valamint a különböző jellegű szolgáltatási ágazatokat magában foglaló egyéb népgazdasági ágak területén is /67 %-kal/. Az egyes népgazdasági ágak aktiv keresői közül - 19 70-hez hasonlóan - továbbra is a szállitás és hirközlésben dolgozók ingáztak a legnagyobb mértékben /arányuk 35 %/, ezt követi az építőipar egyharmados ingázási hányaddal, majd az ipar, ahol az aktiv keresők több mint egynegyede ingázott. A többi népgazdasági ágban az országos átlag /24 %/ alatt van az ingázók aránya. Az elmúlt évtizedben az ingázók között - hasonlóan az összes aktiv keresőknél tapasztaltakhoz - csökkent a fizikai foglalkozásúak és növekedett a nem fizikai /szellemi/ foglalkozásúak részaránya. 1980-ban 960 ezer fizikai és 258 ezer szellemi dolgozó ingázott, vagyis az előbbiek 79 %-os, az utóbbiak 21 %-os arányt képviseltek az ingázók között /szemben az 1970. évi 82, illetve 18 %-os hányaddal/. Ez azt jelenti, hogy 1980-ban a fizikai foglalkozású aktiv keresők köréből közel minden negyedik, a szellemiek közül pedig minden hatodik dolgozó ingázott. A fizikai tevékenységet végzők közül az épitőipari foglalkozásúak ingáztak a leginkább; az ilyen jellegű tevékenységet végzők kétötöde lakóhelyétől eltérő településen dolgozott. A szállitási és hirközlési munkakörökben dolgozók egyharmada, az ipari foglalkozásúak 30 %-a, a kereskedelmi és vendéglátóipari tevékenységet végzők közel egyötöde, a mezőgazdasági foglalkozásúak 15 %-a ingázott. A szellemi foglalkozásúak közül a műszaki jellegű munkakörökben dolgozóknál volt a legnagyobb mértékű az ingázás /21 %/, az egészségügyi és kulturális foglalkozásúaknál pedig a legalacsonyabb /14 %/. 1980-ban az ingázók között a munkásosztályhoz tartozók jóval nagyobb hányadot /73 %-ot/ képviseltek, mint az összes aktiv keresőkön belül /57 %/. A munkásosztályhoz tartozó aktiv keresőknek 31 %-a lakóhelyéről más településen levő munkahelyre ment naponta dolgozni. E mutató értéke a szövetkezeti parasztságnál 17 %, az értelmiségi és egyéb szellemi rétegnél 16 % volt. Az ingázás területi eloszlásának arányosabbá válását jelzi, hogy a Budapestre bejárók száma az elmúlt évtizedben lényegében nem változott, ugyanakkor a vidéki városok munkahelyeire 126 ezerrel /29 %-kal/, a községekben levő munkahelyekre pedig 114 ezerrel /34 %-kal/ többen jártak be dolgozni, mint tiz évvel korábban. Lakóhely oldaláról nézve a változást megállapítható, hogy a községek lakosságának csökkenése mellett, 1970 óta 203 ezerrel emelkedett a községekből eljárók száma, miáltal 1980-ban a községekben lakó aktiv keresőknek már 45 %-át alkották a más településre dolgozni eljárók, szemben a tiz évvel korábbi 36 %-kal. Miután a községekből eljárók száma jelentősebben nőtt, mint az oda bejáróké, a községeknél tapasztalt eljárási többlet az elmúlt évitzed során tovább növekedett, amit lényegében a vidéki városok munkahelyei kötöttek le. A vidéki városokból eljárók száma 1970 óta ugyanis 32 ezerrel, az oda bejáróké viszont 126 ezerrel nőtt, mig a fővárosnál e tekintetben érdemleges változás nem történt. Budapest munkaerő-ellátásában jelentős szerepet játszik az agglomerációs övezetbe tartozó 43 település munkaképes népessége: a fővárosba naponta bejáró 205 ezer dolgozó fele ezeken a településeken lakott. A főváros bejáróinak további egyharmadát a napi munkaerő-vonzási körzetként kijelölt - az agglomerációs övezetbe tartozó települések nélkül számitott - további 106 településről nyerte. így a Budapestre bejárók 4