1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 33. Az aktív keresők munkahelye és lakóhelye. A naponta ingázók adatai (1983)

I. A NAPONTA INGÁZÖ AKTIV KERESŐK DEMOGRÁFIAI ÉS FOGLALKOZÁSI ÖSSZETÉTELÉNEK FŐBB JELLEMZŐI - Az ingázók összetétele népgazdasági ág, foglalkozás és állománycsoport szerint

Az egyes szellemi foglalkozási főcsoportokon belül, foglalkozási csoportok, illetve foglalkozások szerint vizsgálva az ingázás gyakoriságát - a fizikaihoz hasonlóan - jelentős eltérések tapasztalhatók. A műszaki foglalkozásúak közül 1980-ban általában az olyan munkakörökben dolgozók ingáztak a leginkább, akiknek tevékenysége valamilyen kapcsolatban volt a mezőgazdasággal. így pl. a mezőgazdasági főágazat /főosztály-, osztály-/ vezetők 38 %-a, a mezőgazdasági telepvezetők, erdészetvezetők 32 %-a ingázott, de arányuk hasonló volt /31 %/ a gyárrészleg-, gyártási ág vezetők, mezőgazdasági üzemágvezetők között is. A főcsoportra jellemző átlagot /21 %/ jóval meghaladta még a főépitésvezetők, építésvezetők, valamint a művezetők, főművezetők, mühelyfőnökök ingázási aránya /28, illetve 25 %/, ugyanakkor a legkevésbé ingáztak a műszaki kutatók, a műszaki főosztály-, osztályvezetők /12 %/, valamint a számítástechnikai műszaki munkakörökben dolgozók /14 %/. Az igazgatási, igazságszolgáltatási, gazdasági, forgalmi és áruforgalmi jellegű foglalkozásokat magában foglaló - meglehetősen heterogén - főcsoport aktiv keresői közül különösen a központi szerveknél alkalmazott államigazgatási, igazságszolgáltatási munkakörökben dolgozók ingáztak csekély mértékben: a központi államigazgatási szervek vezetőinek, illetve főelőadóinak, előadóinak 5-6 %-a járt más településre dolgozni, ugyanezek aránya az ügyészek és a birók között 8, illetve 10 % volt. A párt- és tömegszervezetek főelőadóinak, előadóinak ugyancsak egytizede ingázott, mig a tanácsi igazgatás vezetői és ügyintézői körében arányuk 17 % volt. A szövetkezetek vezetői között az ingázás mértéke kétszerese volt a vállalatok, intézmények igazgatóinál tapasztalt aránynak /28, illetve 14 %/. A főcsoporton belül a legerőteljesebben a közlekedési közvetlen forgalmi irányitók ingáztak /39 %-os arányban/. Az egészségügyi foglalkozásúak közül az orvosok és a gyógyszerészek kevésbé ingáztak, mint a más egészségügyi jellegű munkakörökben dolgozók: pl. a kórházi, szanatóriumi orvosok, a rendelőintézeti orvosok, valamint a körzeti orvosok között egyaránt 9 %, a gyógyszerészek között 10 % volt az ingázók aránya, mig az ápolónőknek, valamint a szülésznőknek 19, illetve 20 %-a járt más településre dolgozni. A felsőfokú oktatási munkakörökben dolgozók, valamint a középiskolai tanárok között kevésbé volt gyakori az ingázás /6, illetve 9 %/, mint a más oktatási jellegű munkakörökben dolgozók körében. Ez utóbbiak közül pl. az általános iskolák felsőtagozatában tanitó tanárok 15 %-ának, a szakmunkásképző iskolai tanárok, valamint az általános iskolai tanitók 14 %-ának volt más településen a munkahelye, mint ahol laktak. A főcsoportra jellemző átlagnál /14 %/ jóval kisebb mértékben ingáztak a kiadói, ujságirói munkakörökben dolgozók /6 %/, a társadalomtudományi, illetve természettudományi kutatók /6, illetve 8 %/. A számviteli, pénzintézeti, pénzügyi és egyéb ügyviteli munkakörökben dolgozók közül általában a pénzügyi jellegű tevékenységet végzők az átlagosnál /16 %/ kevésbé ingáztak /14 %/, mig a könyvelők, a bolti pénztárosok, jegypénztárosok, a bérelszámolók, a gyors- és gépirók erőteljesebben /arányuk 19-22 % között mozgott/. A fizikai foglalkozású ingázók állománycsopor

t szerinti összetételére jellemző, hogy a szakmunkások aránya közöttük valamivel magasabb /46 %/ volt, mint a fizikai foglalkozású aktiv keresők egészén belül /43 %/, ami egyben jelzi, hogy a szakmunkások körében az ingázás gyakoribb, mint a képzetlenebb betanitott,illetve segédmunkások között. 1980-ban a szakmunkások 31 %-a, a betanitott munkások 28 %-a, a segédmunkások 26 %-a járt naponta lakóhelyétől eltérő településre dolgozni. Nemenként vizsgálva az ingázás mértékét megállapitható, hogy a férfiak között a betanitott munkásként dolgozók valamivel nagyobb arányban /35 %/ ingáztak, mint a szakmunkások /33 %/, illetve a segédmunkások /28 %/. A nőknél viszont forditott a helyzet: a segédmunkások körében gyakoribb volt az ingázás /24 %/, mint a betanitott /22 %/, illetve szakmunkások között / 21 %/. 18