1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 32. Termékenységi adatok (1982)

I. A TERMÉKENYSÉG ALAKULÁSA A NÉPSZÁMLÁLÁSOK TÜKRÉBEN - A nők foglalkoztatottságának hatása a termékenységre

/v kereső házas nők befejezett termékenységének átmeneti emelkedését 1960 után csökkenés követte. 1980-ban 100 kereső tevékenységet folytató 40—49 éves házas nőre 189 élveszületett gyermek jutott. Mivel 1980-ban az ilyen korú házas nőknek is már négyötöde kereső volt, ez egyben azt jelentette, hogy már nemcsak a fiatalabb propagatív korosztályok, hanem a 40-49 évesek gyermekszámát is döntően a kereső réteg termékenysége szabja meg. Ez végsősoron azt eredményezte, hogy egy házas nő a teljes propagatív élettartam folyamán átlagosan csak két élő gyermeket hoz a világra, szemben a korábbi nemzedékkel, amikor a termékenység ideje alatt átlagosan még mintegy három gyermek született. A korábbi generációkhoz tartozó — szülőképes koron túli — kereső házas nők 100 nőre számított átlagos gyermekszáma 1949-ben még 271 volt, mely a harminc év alatt fokozatos, jelentős csökkenést mutatva 203 gyermekre (25 %-kal) esett vissza; hasonlóan az eltartottakhoz, akiknek 1949. évi 100 nőre számított gyermekszáma még 381 volt, mely 1980-ra 256-ra (33 %-kal) csökkent. A már befejezett termékenységű házas nők csoportjánál jelentkező rohamos csökkenés — melynek mértéke az eltartottaknál még jelentősebb — utal elsősorban a szemléletváltozásra, illetve a fertilitás általános csökkenésére. A házas nők termékenysége gazdasági aktivitás szerint 100 házas nőre jutó gyermek Időpont kereső eltartott 15-49 éves 50—X éves kereső eltartott kereső eltartott kereső eltartott 1920 1949 1960 1970 1980 266 378 — — 164 276 141 234 271 381 184 263 166 223 250 334 172 258 160 226 220 292 174 246 164 230 203 256 A kereső nők gyermekvállalási hajlandóságának fontossága az évtizedek során rendkívüli mértékben megnőtt; ugyanis súlyuk a házas nők körében 1949 óta erőteljesen megnövekedett (15 %-ról 80 %-ra), mely természetesen egyben azt is jelenti, hogy a házas termékenységet ma már a kereső nők határozzák meg. Korcsoportonként vizsgálva a házas nők foglalkoztatottsági szintjét a fiataloknál, ill. a szülőképes korúaknái ez a mutató majdnem maximális (89 %). Itt azonban figyelembe kell venni, hogy a fennmaradó 11 % egy része betegség, megfelelő helyi munkalehetőség hiánya stb. miatt nem tud munkát vállalni. A növekedés mértéke a házas szülőképes korú nők fiatal korcsoportjainál még magasabb, mely a 20-29 éves korcsoportnál éri el a maximumot (93 %). (Ezeket a mutatókat azonban bizonyos értelemben torzítja, hogy a számításoknál — az általános szokástól eltérően — a keresők között vettük számba a gyermekgondozási segélyen levő nőket — számuk 1980-ban 281 ezer fő volt [ebből házas 271 ezer] -, akik a segély igénybevételének időtartama alatt átmenetileg kikapcsolódnak az aktív kereső tevékenységből.) A 20—29 éves házas nőkre, ugyanakkor az is jellemző, hogy közöttük a legjelentősebb azoknak az aránya (33 %), akik a gyermekgondozási segély igénybevétele miatt az aktív kereső tevékenységből átmenetileg kikapcsolódnak. Ez összefügg azzal, hogy az élveszületések döntő há27