1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. A fizikai szakképzettséggel rendelkező aktív keresők adatai (1982)

ÖSSZEFOGLALÓ

8 %-ot képviseltek közöttük azok, akik nem rendelkeztek befejezett általános iskolai végzettséggel. Az iskolázottság viszonylag magas szintjében az említett oktatási reform mellett a korösszetétel alakulása is jelentős szerepet játszott. A fizikai szakképzettséggel rendelkező nők iskolázottabbak mint a férfiak, amit kedvezőbb korösszetételük is indokol. A népgazdaság ágazati szerkezetének átrendeződése, valamint a nagyüzemi mezőgazdaság megerősödése, illetve fejlődése jelentős befolyást gyakorolt a szakképzett aktív keresők főbb szakmajelleg szerinti összetételének alakulására. 1960-ban a fizikai szakképzettséggel rendelkező aktív keresők négyötödének ipari, építőipari jellegű szakmája volt, a mezőgazdasági képesítéssel rendelkezők aránya az 1 %-ot sem érte el, a szállítási, kereskedelmi-vendéglátóipari, valamint szolgáltatási jellegű szakképzetteké pedig együttesen 19 %-ot tett ki. Ez utóbbiak arányai980ban már 27 % volt, ami jelzi, hogy az elmúlt két évtized során az ipar és építőipar fejlesztése mellett mindinkább előtérbe került a munkaerőigényesebb kereskedelmi, vendéglátóipari és szolgáltató hálózat bővítése, valamint a megélénkült személy- és teherforgalom kapcsán a szállítás korszerűsítése. Emellett a gépesített nagyüzemi mezőgazdaság is jelentős szakemberigényt támasztott: a mezőgazdasági szakmával rendelkezők száma húsz év alatt több mint nyolcszorosra (a szakképzett aktív keresők közötti aránya 4 %-ra) nőtt. Ugyanezen idő alatt az ipari, építőipari szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkezők aránya — az előbbieknél mérsékeltebb ütemű létszámgyarapodás folytán — visszaesett, de 69 %-os hányaddal továbbra is a nagy többséget alkotják. A nők szakmaválasztása elég jelentős mértékben koncentrálódott azokra a szakmákra, amelyek olyan munkakörök betöltésére képesítenek, amelyekben hagyományosan magas a női foglalkoztatás. Jellemző, hogy 1980-ban a szakképzett aktív kereső nők mintegy 70 %-a textilipari, textilruházati ipari, bolti eladó, vendéglátóipari és szállodai, vagy szolgáltatási szakmacsoportba tartozó szakképzettséggel rendelkezett, a fennmaradó hányad viszont további harminchárom szakmacsoport között oszlott meg. 1960-ban a fizikai szakképzettséggel rendelkező aktív keresőknek kilenctizede dolgozott fizikai munkakörben és egytizede végzett szellemi munkát. 1980-ra az arány — az általános tendenciának megfelelően — a szellemi tevékenységet végzők javára tolódott el: a szakképzettek 83 %-a dolgozott fizikai foglalkozásokban, 17 %-a pedig szellemi tevékenységek közé sorolt munkakört látott el. Ez utóbbiak nagyrészt olyan foglalkozásokban dolgoztak, amelyek többnyire a termelés és a forgalom közvetlen irányításával függnek össze, vagyis amelyekben a szakma ismerete jól szolgálja a munkakör megfelelő szintű ellátását. 1980-ban 100 fizikai dolgozó közül már 47 rendelkezett szakképesítéssel, míg két évtizeddel korábban csak 25. A szakképzettséggel rendelkező fizikai munkakörben dolgozók 1980. évi állományának 90 %-ánál volt lehetőség — a megszerzett szakképzettség és a betöltött munkakör egybevetésével — vizsgálni, hogy a tanult szakma gyakorlati hasznosítása hogyan alakult az elmúlt két évtized során. Ennek főbb eredményei az alábbiakban összegezhetők: — Az ipari jellegű szakmával rendelkező fizikai foglalkozású aktív keresők között a tanult szakmát gyakorlók aránya 1960 óta 61 %-ról 65 %-ra emelkedett, így továbbra is elég jelentős azoknak a hányada, akik szakmai ismereteiket csak részben, vagy egyáltalán nem hasznosítják (10, illetve 25 %). A tanult szakma gyakorlásának mértékét kifejező kongruencia-szint 1960 óta a nehézipari szakképzettséggel rendelkezőknél mérsékelten, az élelmiszeripari szakmát szerzettek csoportjában erőteljesen javult, míg a könnyű- és egyéb ipari szakmával rendelkezőknél kedvezőtlen irányban változott. 1980-ban a nehézipari szakmákban a szakma teljes elhagyása kevésbé volt gyakori (21 %), mint más ipari szakmacsoportokban (35—38 %), mivel a nehézipari szakképzettséggel rendelkezők általában nagyobb arányban maradnak eredeti szakmájukban, emellett magasabb körükben a részleges szakmaelhagyásnak minősülő, általában rokon, illetve sok tekintetben hasonló szak4