1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. A fizikai szakképzettséggel rendelkező aktív keresők adatai (1982)

A FIZIKAI SZAKKÉPZETTSÉGGEL RENDELKEZŐK DEMOGRÁFIAI ÉS FOGLALKOZÁSI JELLEMZŐI - A szakképzett fizikai foglalkozású aktív keresők összetétele népgazdasági ágak szerint

— A kereskedelmi és vendéglátóipari szakmával rendelkezők között volt a legmagasabb a megfelelő népgazdasági ágban dolgozók aránya (72 %), emellett jelentősebb hányadukat (több mint egytizedüket) az ipar foglalkoztatta. Kisebb arányban a népgazdaság minden területén megtalálhatók. Ez a szórtság általában jellemző a többi szakmacsoportba tartozókra is. — A viszonylag kis létszámú mezőgazdasági jellegű szakképzettséggel rendelkezők 58 %-át kötötték le a szakma profiljának megfelelő népgazdasági ágba tartozó munkahelyek, további 16 %-uk az iparban dolgozott. — A fizikai szakképzettek között a legnagyobb létszámot képviselő ipari szakmával rendelkezőknek — a mezőgazdaságihoz hasonlóan — 57 %-a dolgozott a szakma jellegének megfelelő népgazdasági ágban, további 11 %-ukat a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, 9 %-ukat a szállítás és hírközlés foglalkoztatta. Az egyes ipari szakmáknál a megfelelő népgazdasági ágbart dolgozók aránya tekintetében jelentős szóródás tapasztalható. Az olyan szakmával rendelkezők körében, ahol a szakképesítés jellegénél fogva erőteljesebben kötődik meghatározott szakterülethez, az átlagosnál jóval magasabb volt a szakma profiljának megfelelő népgazdasági ágban dolgozók aránya. Ilyenek pl. a bányászati, szerszámkészítő, építőanyagipari, vegyipari, papíripari, textilipari szakmával rendelkezők, akik 70-86 %-os arányban dolgoztak ipari munkáltatóknál. Ezzel szemben a gépjármű- és motorszerelő, elektroműszerész, valamint a faipari jellegű szakképzettségűeket 32-50 %-ban kötötte le az ipar, vagyis ezeket legalább felerészben más népgazdasági ághoz tartozó munkahelyek foglalkoztatták. Pl. a szakképzett gépjármű- és motorszerelőknek csak 32 %-a dolgozott az iparban, több mint egynegyedüket a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, közel egyötödüket a szállítás és hírközlés foglalkoztatta. Ezek az arányok jelzik egyrészt a gépesített mezőgazdaság, másrészt a szállítás járműveinek javításával és karbantartásával kapcsolatos számottevő szakember-igényt is. — A szolgáltatás jellegű szakmával rendelkezők között szintén többségben (54 %) voltak a személyi- és gazdasági szolgáltatás területén dolgozók, egyötödük pedig iparhoz tartozó munkahelyet választott. — Az építőipari, valamint a szállítási szakmával rendelkezők között az előbbieknél jóval alacsonyabb volt az azonos ágban dolgozók aránya. Az építőipar valamivel több mint egyharmadát foglalkoztatta a megfelelő szakképzettséggel rendelkezőknek, ugyanakkor az iparon belül kialakult úgynevezett „házilagos építőipar" kapcsán 28 %-ukat az ipar kötötte le. Említésre méltó még arányuk a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás területén (13%), ami nagyrészt a termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységével függ össze. A szállítási szakmával rendelkezők még kevésbé koncentrálódtak a megfelelő népgazdasági ágba; arányuk mindössze 29 % volt. Ugyanakkor más területek — vállalatok, szövetkezetek, intézmények személy- és teherszállítási feladataik ellátásához, a mezőgazdaság a föld megmunkálásához, illetve a termés betakarításához — jelentős számban foglalkoztatott szállítási szakmával rendelkező dolgozókat. Közülük a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás népgazdasági ág még nagyobb arányban részesedett (31 %), mint maga a szállítás és hírközlés, de figyelmet érdemel az iparban dolgozók részaránya is (16%). 29