1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. A fizikai szakképzettséggel rendelkező aktív keresők adatai (1982)

A FIZIKAI SZAKKÉPZETTSÉGGEL RENDELKEZŐK DEMOGRÁFIAI ÉS FOGLALKOZÁSI JELLEMZŐI - A szakképzettség és a foglalkozás összefüggései

A fizikai szakmák hasznosításának mértéke főbb szakmacsoportok szerint (Százalék) Főbb fizikai szakmacsoportok 1960 1980 a megfelelő jellegű szakképzettséggel rendelkező fizikai foglalkozásúak közül szakmájukat részben, ill. nem hasznosítók részben hasznosítók nem hasznosítók hasznosítók részben, ill. nem hasznosítók hasznosítók részben hasznosítók nem hasznosítók részben, ill. nem hasznosítók aranya Ipari 60,5 39,5 65,0 10,3 24,7 Építőipari 70,3 29,7 82,6 0,5 16,9 Mezőgazdasági 56,3 43,7 44,5 4,6 50,9 Szállítási 65,5 34,5 90,1 0,7 9,2 Kereskedelmi, vendéglátóipari 69,6 30,4 70,7 9,9 19,4 Szolgáltatási 62,2 37,8 72,1 — 27,9 Az egyes szakmák gyakorlati hasznosításában nemenként jelentős eltérések tapasztalhatók: általában jellemző, hogy a férfiak inkább maradnak tanult szakmájukban, mint a nők. Erre utal többek között az is, hogy 1980-ban a vizsgálatba bevont szakmák mindössze egynegyedénél fordult elő, hogy a szakmájukat hasznosítók aránya a nők körében magasabb volt, mint a férfiak között. Ezek általában azok a szakmák, amelyekben hagyományosan magas a női foglalkoztatás, illetve bizonyos mértékig elnőiesedtek (pl. könyvkötő, fonó, bőrdíszműves, férfi-női szabó, kelmefestő, vegytisztító, bolti eladó, cukrász, szakács, fodrász, kozmetikus, fényképész stb.). Emellett a nőknél a szakképzettség hasznosításának mértéke viszonylag magas volt azokban a szakmákban, amelyek nem kívánnak nagyobb fizikai erőkifejtést, hanem inkább kézügyességet igényelnek (pl. hegesztő, fogműves, mechanikai műszerész, nemesfémipari megmunkáló, vésnök stb.). Az előzőekben egyes szakmáknál már utalás történt arra, hogy a szakképzett fizikai foglalkozású aktív keresők jelentősebb hányada alacsonyabb besorolásban — betanított, vagy segédmunkásként — dolgozott. Érdemes röviden áttekinteni egyrészt azt, hogy hogyan alakult a végzett munka kvalifikációs igényét kifejező állománycsoport szerinti összetétel a szakképzett fizikai dolgozók egészénél, másrészt azt, hogy a dolgozók képzettségi szintje mennyiben magasabb vagy alacsonyabb, mint amit az állománycsoport szerinti besorolás megkíván. 1960 óta kedvező irányban változott a szakképzett fizikai dolgozók állománycsoport szerinti összetétele: húsz évvel korábban még közel egyharmaduk betanított-, vagy segédmunkás besorolású volt, 1980-ban viszont már csak 16 %-uk, így körükben a szakmunkásként foglalkoztatottak aránya ez idő alatt 69 %-ról 84 %-ra emelkedett. Figyelmet érdemel azonban, hogy a szakképzettséggel rendelkező fizikai foglalkozásúak közül a betanított-, illetve segédmunkás munkakört ellátók száma 1980-ban is jelentős, 256 ezer fő volt (ebből 54 ezret tett ki a segédmunkások száma), vagyis egy arányát tekintve nem túl nagy, de számszerűen mégis jelentős réteg szakképzettségét már besorolásánál fogva sem hasznosította. Ebben többek között szerepet játszott: — a nem kvalifikált munkaerő — különösen a segédmunka — iránti kereslet fokozódása, minek folytán a kvalifikált munka anyagi elismerése bizonyos mértékig háttérbe szorult; 26