1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. A fizikai szakképzettséggel rendelkező aktív keresők adatai (1982)

A FIZIKAI SZAKKÉPZETTSÉGGEL RENDELKEZŐK DEMOGRÁFIAI ÉS FOGLALKOZÁSI JELLEMZŐI - A szakképzettség és a foglalkozás összefüggései

A mezőgazdaság szocialista átszervezése, valamint a népgazdaság ágazati szerkezetének az elmúlt két évtized alatt történt átrendeződése folytán jelentősen (1 millió 749 ezerről 505 ezerre) csökkent a mezőgazdasági jellegű tevékenységet végzők száma, ugyanakkor fokozódott a mezőgazdasági szakemberek iránti igény. 1960 óta egyes mezőgazdasági szakmákban felgyorsult, másokban megindult a képzés. 1960-ban még csak alig több mint 7 ezer fizikai dolgozónak volt mezőgazdasági jellegű, úgynevezett kertész szakmacsoportba tartozó szakmája (ide értve a gyümölcs-, szőlő-, zöldségtermesztő, illetve dísznövénytermesztő szakképzettséget), 1980-ban viszont már több mint 20 ezernek, további 36 ezren pedig más mezőgazdasági jellegű szakképzettséggel (állattartási és állatgondozási, erdőművelő és fakitermelő, vadász és vadtenyésztő, valamint növénytermesztő gépész szakmával) rendelkeztek. A ma is viszonylag kis létszámot képviselő mezőgazdasági jellegű szakképesítést szerzett fizikai dolgozók többsége (51 %-a) nem gyakorolja szakmáját, hanem attól idegen munkaterületen dolgozik. Ezek aránya 1980-ban kiemelkedően magas volt a növénytermesztő gépész szakképzettségűek között (64 %). Az ilyen képesítéssel rendelkező 14 ezer fizikai dolgozónak egyharmada valamilyen ipari jellegű — többségében lakatos — munkakörben dolgozott, emellett szórtan megtalálhatók a legkülönbözőbb foglalkozásokban. Ugyanez jellemző a kertész szakképzettségűek többségére is: 1980-ban 56 %-uk a szakmától idegen munkaterületeken dolgozott. A többi mezőgazdasági szakmában a gyakorlati hasznosítás mértéke az előbbiektől kedvezőbb volt: a kis létszámú vadász és vadtenyésztő szakmával rendelkezők 79 %-a, az állattartási és állatgondozási szakképzettségűek 62 %-a, az erdőművelő és fakitermelő képesítést szerzettek 58 %-a gyakorolta vagy részben hasznosította tanult szakmáját. Az átlagosnál kedvezőbb korösszetételű mezőgazdasági jellegű szakmával rendelkezők körében tehát jóval gyakoribb volt a szakmaelhagyás, mint az ipari vagy építőipari jellegű képzettséget szerzettek között, ami része annak az általánosan tapasztalható jelenségnek, miszerint a fiatalabb korosztályok körében nem igen kedveltek a mezőgazdasági jellegű munkaterületek, így még megfelelő szakma birtokában is a munkavállaláskor gyakran előnyben részesítik a tanult szakmától idegen munkaköröket. A közúti szállítás bővülése, a megélénkült bel- és külkereskedelmi forgalom a szállítás hálózatát mind nagyobb feladatok elé állította, s egyben jelentős szakemberigényt támasztott. Ugyanakkor a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság a föld megmunkálásához, a termés betakarításához stb. fokozottan igényelte a szállítási jellegű, traktor- és kombájnvezető képzettséggel rendelkező szakembereket. Mindez részben tükröződik a szállítási jellegű képzettséggel rendelkező fizikai foglalkozású aktív keresők számának alakulásában is: állományuk 1960 óta 171 ezerrel (137 %-kal) 296 ezerre gyarapodott. A szállítási szakmák hasznosításának mértéke az elmúlt két évtized alatt jelentősen javult: a képzettségtől eltérő munkaterületeken dolgozók aránya 1960-ban még meghaladta az egyharmadot, 1980-ban viszont már csak 9 % volt. A gépjárművezetői, valamint mozdonyvezetői szakma betöltésére jogosító bizonyítvánnyal rendelkezőknek 1980-ban egyaránt 92 %-a dolgozott képzettségének megfelelő munkakörben, szemben a húsz évvel korábbi 64, illetve 87 %-os aránnyal. A traktor-, kombájn- és vontatóvezetői jogosítvánnyal rendelkezők körében kissé alacsonyabb volt a megfelelő tevékenységet végzők aránya, de 1960 óta itt is jelentősen emelkedett (65 %-ról 84 %-ya). A kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat fejlesztése — különösen az elmúlt évtizedben — egyre inkább előtérbe került. A korszerű áruházi hálózat kialakítására tett erőfeszítések, valamint a fejlettebb eladási módszerek alkalmazása ellenére, a hálózat fejlesztése jelentős munkaerőigényt támasztott, s különösen az utóbbi években fokozottan jelentkeztek a munkaerőgondok. Ezért is figyelmet érdemel, hogy 1980-ban a 91 ezer bolti eladó szakképzettséggel rendelkező fizikai dolgozó egyötöde (18 ezer fő) szakmájától idegen foglalkozást folytatott, ebből több mint 6 ezren különféle ipari tevékenységben, 8 ezren pedig az anyagmozgatással, raktározással, csomagolással összefüggő, illetve más, általában képzettséget nem igénylő munkakörökben dolgoztak. 24