1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 23. Háztartás és család adatok I. (1981)

ÖSSZEFOGLALÓ

A háztartások nagysága jelentősen csökkent, mivel a háztartások számának növekedése számottevően meghaladta a háztartásban élők létszámemelkedését. A háztartások számának növekedése különösen a vidéki városokban volt jelentős, mig a községekben alig változott. A háztartások összetételére jellemző, hogy túlnyomó többségük családból álló háztartás, bár az 1970-es évtizedben a családi háztartások számának emelkedése lényegesen kisebb mértékű volt, mint a nem családi háztartásoké. Ez utóbbiak közül főleg az egyedülálló személyek háztartása nőtt jelentősen. A családból álló háztartások közül az egycsaládos háztartások száma emelkedett, amelyekben nem él sem rokon, sem idegen személy. Jelentősen emelkedett az aktiv kereső nélküli, csak inaktiv keresővel rendelkező háztartások aránya.. Az összes háztartás több mint egyharmada - a család-háztartások közel fele - fiatal- és középkorú személyekből tevődik össze, általában szülőkből és gyermekekből. Viszonylag alacsony hányadát foglalják magukba az összes háztartásnak az olyan háztartások, amelyekben a háztartásban élő személyek azonos korcsoportba tartoznak (csak fiatalok, csak középkorúak, illetve csak öregkoruak). Ezek közül legszámottevőbb arányt a csak öregkoruakból álló háztartások képviselik, amelyeknek több mint fele egyedülálló személy . A háztartások osztály- és rétegtagozódásába

n a 70-es években csak árnyalatnyi változások jelentkeztek. A homogén háztartások közül valamelyest emelkedett a munkásosztályhoz, kissé jelentősebben pedig az értelmiségi és egyéb szellemi réteghez tartozó "háztartások aránya, mig a szövetkezeti parasztoké csökkent. A heterogén összetételű háztartások közül továbbra is a legjelentősebb a munkás, valamint értelmiségi és egyéb szellemi összetételüek aránya, továbbá a munkásokból és szövetkezeti parasztokból álló háztartásoké, bár arányuk 1970 óta kissé csökkent. Az átlagos családnagysá

g több évtizede folyamatosan csökken, bár az 1970-es években a csökkenés üteme mérsékeltebb volt, mint a korábbi évtizedben. A családnagyság változása összefügg a gyermekek számának alakulásával. Az 1970-es évtizedben a gyermek nélküli családok számának növekedése mellett, az egy gyermekeseké alig változott, a két gyermekeseké viszonylag jelentősen emelkedett, az ennél több gyermekkel élő családok száma pedig mérsékeltebben csökkent, mint az előző évtizedben. A korábbi tendenciával ellentétben a gyermekkel élő családok között jelentősen növekedett a két 15 évesnél fiatalabb gyermekkel élő családok száma. A családban élő aktiv kereső személyek száma és aránya az 1970-es években mérsékeltebb ütemben emelkedett, mint megelőzően, mivel mobilizálható munkaerő tartalék nem állt rendelkezésre, és egyre kisebb létszámú évjáratok léptek munkaképes korba. A korábbi évtizedekben még számottevő munkaerőtartalékot jelentettek családon belül a feleségek, de jelenleg már közöttük is csaknem megvalósult a teljes foglalkoztatottság. A családok kor szerint

i megoszlását a férj, illetve a házastárs nélkül élő szülő (apa vagy anya) kora alapján jellemezzük. A családok több mint 60 %-ában 40 éves és idősebb a férj, illetve az apa vagy anya, ez az arány az elmúlt husz év alatt alig változott. Emelkedett a 20-29 éves családfők családjainak az aránya, legjelentősebb csökkenés a 30-39 éves családfők családjainál mutatkozik 1960-hoz képest. Az iskolázási lehetősége

k jelentős büvülése és a magasabb szintű iskolai végzettség iránti igény következtében az elmúlt husz évben lényegesen megváltozott a családok iskolázottsági szintje. 4