1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Foglalkozási adatok I. 1. rész (1981)
A FOGLALKOZTATOTTSÁG ALAKULÁSA AZ AKTIV KERESŐK ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA - Az aktiv keresők összetétele foglalkozás, állománycsoport és beosztás szerint
oktatói között pedig 22 %-ról 32 %-ra módosult a női arány. Husz évvel ezelőtt a biró, közjegyző, birósági titkár, fogalmazó munkakörökben együttesen 18 %-os arányt képviseltek a nők, jelenleg viszont 47 %-ot. Ugyancsak jelentősen emelkedett a nők aránya a főkönyvelők és gazdasági vezetők között, az 1960. évi 21 %-kal szemben ma már közel fele részt képviselnek körükben. Két évtizeddel ezelőtt az orvosok, fogorvosok mindössze egyötöde volt nő, jelenleg pedig 44 %-a, ugyanezen idő alatt 50 %-ról 75 %-ra emelkedett a gyógyszerészek között a nők aránya. Az előzőeknél lényegesen kisebb mértékű a nők foglalkoztatása - eltekintve néhány kivételtől, mint pl. műszaki rajzoló, anyagvizsgáló, önálló laboráns, vegyésztechnikus, könnyűipari technikus stb. - általában a műszaki pályákon. Igen kevés továbbá a vállalati, intézményi igazgatók, a szövetkezeti elnökök között a nő: husz év elteltével arányuk 5 %-ról mindössze 13 %-ra emelkedett. Ugyancsak alacsony a nők aránya az államigazgatási és tanácsi vezetők között: jelenleg 23 %, szemben a husz évvel korábbi 12 %-os aránnyal. A fizikai foglalkozású alkalmazásban állók és szövetkezeti tagok állománycsoport szerinti összetétel e az elmúlt évtized során kedvező irányban változott . Ez abban jutott kifejezésre, hogy állományuk mérsékelt csökkenése mellett jelentősen emelkedett körükben a szak- és betanított munkások szám a, igy erős eltolódás jelentkezett a képzettebb dolgozók javára, ugyanakkor erőteljesen visszaesett a segédmunkás munkakörökben foglalkoztatottak száma és aránya . Általános tendencia, hogy a dolgozók, különösen a fiatalok fokozottabban részesitik előnyben azokat a foglalkozásokat, amelyek ellátásához szakképesítés szükséges, illetve amelyekben szakmunkás besorolással dolgoznak. A szakmunka súlyának növekedése egyben utal a műszaki, technikai fejlődésre, melynek során olyan technológiák honosodtak meg, amelyek magasabb szakértelmet, mélyebb szaktudást igényelnek. 1970 óta a fizikai foglalkozású alkalmazásban állók és szövetkezeti tagok száma összességében 154 ezerrel (4 %-kal) csökkent, ugyanakkor a szakmunkás besorolású dolgozóké 231 ezerrel (egyötöddel) emelkedett. Ez utóbbiak jelentős állománynövekedése egyrészt az ifjúság körébe tartozó 30 éven aluli szakmunkás fiatalok számának tiz év alatti 100 ezres gyarapodásából adódott, másrészt belső átrétegződés eredménye volt. A gazdasági, műszaki fejlődés kisérő jelensége, hogy a szakmunkások mellett a betanított munkások száma és aránya is növekszik. Az elmúlt évtized során a betanított munkások létszáma kissé mérsékeltebben (14 %-kal, 172 ezerrel) emelkedett, mint a szakmunkásoké. A betanított munkások állománygyarapodása szinte kizárólag átrétegződés eredménye volt, mivel létszámuk az ifjúság körében 1970 óta mindössze 3 ezer fővel emelkedett. A képzettséget nem igénylő segédmunkás munkakörben dolgozók száma - az előbbiekkel ellentétben - jelentősen (557 ezerrel) csökkent, s ma már a tiz évvel korábbi állomány felét sem teszi ki. Hasonló mértékben csökkent a fiatalok körében is a segédmunkások száma: jelenleg 421 ezerrel (52 %-kal) kevesebb fiatal végez ilyen jellegű tevékenységet, mint egy évtizeddel ezelőtt. A segédmunkások számának jelentős visszaesése lényegében azzal függ össze, hogy nőtt a szakmunkásvizsgát szerzettek száma és azoké, akik a technológiai folyamatok korszerűsödése kapcsán betanított munkássá váltak. Emellett a mobilitási folyamatok lelassulása miatt csökkent azoknak a száma, akik mezőgazdasági munkájukat - képzettséget nem kivánó - segédmunkási foglalkozással cserélték fel. Általában a segédmunkával kapcsolatos munkaerő-kínálat egyre inkább beszükült, ami egyben a munkaerő-tartalék kimerülését is jelzi. E folyamattal összefüggésben az eddigi - többnyire nagy emberi erőkifejtést igénylő - segédmunkási feladatok ellátását fokozatosan gépesítéssel kellett pótolni, amely jóval kevesebb képzetlen munkaerőt köt le, ugyanakkor a gépek kezelése már legalább betanított munkás szintű munkaerőt igényel. 42
