1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Foglalkozási adatok I. 1. rész (1981)

A FOGLALKOZTATOTTSÁG ALAKULÁSA AZ AKTIV KERESŐK ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA - Az aktiv keresők összetétele népgazdasági ág és társadalmi szektor szerint

elején azonban már csak mérsékelt létszámgyarapodás jelentkezett az iparban, majd az évtized közepén a növekedési folyamat megtört, és 1975-től e népgazdasági ág aktiv keresőinek száma és aránya fokozatosan csökkent. Az 1970-es évek egészét tekintve közel 90 ezerrel (5 %-kal) esett vissza az iparbán dolgozók száma, ugyanakkor jellemző, hogy a fiatalok létszámcsökkenése (124 ezer fő) meghaladta az ipar összes aktiv keresőinek állománycsökkenését. E változás méginkább szembetűnő, ha figyelembe vesszük, hogy 1960-1970 között - az ipari létszám általános növekedése keretében - a 30 éven aluliak száma még több mint 2 00 ezerrel gyarapodott az iparban. Nem hagyható azonban figyelmen kivül, hogy a gyermekgondozási segélynek az 1970-es években tapasztalt fokozottabb igénybevétele az ipar területén is érvényesült. Ilyen cimen az iparból 1980-ban kétszer annyi nő volt távol átmenetileg munkahelyéről, mint tiz évvel korábban (a különbség 58 ezer). Az ő beszámításukkal az ipar összes, illetve fiatal aktiv keresőinek tényleges létszámcsökkenése jóval mérsékeltebb volt. Az elmúlt évtized során az ipar egyes ágazataiban és alágazataiban különböző irányú és mértékű állományváltozás jelentkezett. A nehéziparban dolgozók létszámcsökkenésének mértéke megegyezett az ipar egészére jellemző (5 %-os) aránnyal. A nehéziparon belül azonban különösen kirivó visszaesés tapasztalható a bányászatban, ahol 1980 elején 32 ezerrel (21 %-kal) kevesebb aktiv kereső dolgozott, mint tiz évvel korábban. A bányászat létszámának csökkenése már az 1960-as években megindult, s ez a folyamat az 1970-es években felgyorsult. Ebben szerepet játszott, hogy az évtized elején még folytatódott a gazdaságtalan szénbányák szanálásának folyamata. Az energiahelyzet ismert problémái kapcsán később sor került ugyan a szénbányászat szerepének átértékelésére, azonban a munkaerőutánpótlás fokozódó nehézségei leginkább a bányászat nehéz, földalatti fizikai munkaterületein jelentkeztek. Az átlagosnál kedvezőtlenebb, illetve nehezebb munkafeltételekkel kapcsolatos munkaerőutánpótlási gondok miatt jelentősebben csökkent még az épitőanyagipar, valamint a kohászat területén dolgozók száma (8, illetve 4 %-kal). A nehézipar többi ágazatában csak kisebb mértékű csökkenés jelentkezett, illetve a vegyipar területén egy árnyalattal emelkedett az aktiv keresők száma. A nehéziparban dolgozók állományának tiz év alatti mérsékelt csökkenése az iparon belüli arányt nem változtatta: 1970-hez hasonlóan jelenleg is a nehézipar köti le az iparban dolgozók mintegy 60 %-át. A könnyűiparon belül 1970 óta a fafeldolgozóiparban és a textiliparban dolgozók száma csökkent a legerőteljesebben (22, illetve 18 %-kal). Miután a textiliparban dolgozók kétharmada női munkavállaló, ezen alágazat létszámának csökkenése - a textilipari rekonstrukció kapcsán jelentkező mérsékeltebb munkaerőigény mellett - összefügg a gyermekgondozási segély fokozottabb igénybevételével is. A könnyűipar alágazatai közül a bőr-, szőrme- és cipőiparban jelentősebb, a papíriparban mérsékeltebb létszámcsökkenés, a többi területen pedig némi növekedés jelentkezett. Összességében a könnyűiparban dolgozóknak az ipari létszám egészéhez viszonyított aránya 1970 óta 2 7 %-ról 2 5 %-ra mérséklődött. Az iparban dolgozók igen kis hányadát (valamivel több mint 3 %-át) foglalkoztató egyéb ipar átlagosnál magasabb létszámvisszaesése mindössze 4 ezer fős állománycsökkenést jelentett. Főleg a tartósítóipar fejlődésével függ össze, hogy 19 70 óta az iparon belül legerőteljesebben (közel 9 %-kal) az élelmiszeripar területén dolgozók száma növekedett, így ezen ágazat iparon belüli súlya 12 %-ra emelkedett. 22