1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Foglalkozási adatok I. 1. rész (1981)

A FOGLALKOZTATOTTSÁG ALAKULÁSA AZ AKTIV KERESŐK ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA - Az aktiv keresők korösszetételének és iskolázottságának alakulása

A népesség gazdasági aktivitásának csökkenését előidéző - korábbiakban már ismertetett tényezők hatása, főleg a fiatalabb és idősebb korcsoportokban jelentkezett. A továbbtanulás fokozódása folytán 1960 óta a 15-19 éves férfiak körében erőteljesen (57 %-ról 46 %-ra), a 20-24 évesek között mérsékelten (95 %-ról 92 %-ra) csökkent az aktiv keresők aránya, ugyanakkor jelentősen emelkedett a valamilyen oktatási intézmény nappali tagozatán tanulók hányada. A 15-19 éves férfiaknak 1980-ban már több mint fele (1960-ban 40 %-a) továbbtanult, de arányuk a 20-24 évesek között is (az 1960. évi 5 %-ról 7 %-ra) emelkedett. A 25-29 éves férfiak foglalkoztatottsága - a husz évvel korábbihoz hasonlóan - teljesnek mondható, a továbbtanulás ebben a korcsoportban érdemben nem befolyásolja a gazdaságilag aktivak arányát. A 15-29 éves férfiak egyetlen korcsoportjában sem számottevő az egyéb eltartottak aránya - ami husz év alatt lényegében változatlan szinten maradt -, és ezek körét jelentős részben szellemileg vagy fizikailag fogyatékosok alkotják. A 15-19 éves nők között 1960 óta némileg emelkedett az eltartottak aránya, s ezzel egyidejűleg csökkent az aktiv keresőké. 1980-ban az ilyen korú nők kétötöde volt aktiv kereső (szemben a husz, illetve a tiz évvel korábbi 48-49 %-kal), további 5 %-a pedig élt a gyermekgondozási segély igénybevételének lehetőségével. Két évtized alatt viszont jelentősen módosult a 15-19 éves nők megoszlása a háztartás és az iskola között. 1960-ban még szinte azonos volt körükben a tanulók és a háztartásban maradtak hányada (25, illetve 27 %), 1970-ben viszont a tanulók már kétötödös arányt képviseltek, 1980ban pedig az ilyen korúak közel fele továbbtanult, s mindössze 6 %-a volt háztartásbeli. A gyermekgondozási segélynek a gazdasági aktivitásra gyakorolt mérséklő hatása legerőteljesebben a 20-24 éves nők körében jelentkezet

t. 1980 elején az ilyen korú nőknek 29 %-a volt a segély igénybevétele miatt távol munkahelyéről. Az ő beszámításukkal a 20-24 éves nők foglalkoztatottsági szintje jelenleg 89 %, mig két évtizeddel korábban csak 55 %-uk volt aktiv kereső és 43 %-ot tett ki körükben az egyéb eltartottak aránya (1970-ben ez utóbbiak hányada már 14 %-ra, 1980-ban pedig 6 %-ra csökkent). Emellett a 20-24 éves nők között a továbbtanulók aránya fokozatosan - husz év alatt több mint két és félszeresre - emelkedett. 1960-ban a 25-29 éves nők többsége (51 %-a), de még 1970-ben is 21 %-a háztartásbeli volt, mig arányuk jelenleg mindössze 7 %. Ez egyben azt jelenti, hogy a - gyermekgondozási segélyen levők figyelembevételével számított - foglalkoztatottsági szint a nőknek ebben a korcsoportjában a legmagasabb (93 %), lényegesen meghaladja a jelenleg aktívnak minősülők arányát (70 %). Ilyen számítással a 30-39 éves nőknél is 83 %-ról mintegy 90 %-ra emelkedik a foglalkoztatottsági szint. A munkaképes koron belül a 40 éven felüli korcsoportokban a tartós rokkantságot előidéző megbetegedések, továbbá a munkaképes kor utolsó öt évében a korkedvezményes nyugdíjazások nagymértékben befolyásolják a gazdaságilag aktivak arányát. Jellemző, hogy husz évvel ezelőtt az 50-59 éves férfiaknak mindössze 4 %-a, 1970-ben 12 %-a volt inaktiv kereső, jelenleg pedig e korcsoporton belül már egyötödös arányt képviselnek a nyugdijasok. Husz év alatt az 50-54 éves nők körében is jelentősen (3 %-ról 12 %-ra) emelkedett a nyugdijasok aránya, ugyanakkor az ilyen korúak több mint egyötöde jelenleg is háztartásbeli. Ez utóbbiak aránya a 40-49 éves nők körében is viszonylag magas (15 %). A nyugdíjkorhatáron felülieknek 1960-ban még 38 %-a, de még tiz évvel ezelőtt is közel egyötöde aktiv keresőként dolgozott, arányuk azót

a - a már ismertetett okok miatt - jelentősen (férfiaknál 6 %-ra, nőknél 8 %-ra) visszaesett. 18