1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 9.b Debrecen népessége és társadalma (1983)

III. A NÉPESSÉG DEMOGRÁFIAI SZERKEZETÉNEK, FOGLALKOZTATOTTSÁGÁNAK, HÁZTARTÁS-ÖSSZETÉTELÉNEK ÉS LAKÁSVISZONYAINAK ALAKULÁSA - A város belső tagozódása

A városrészek közül "legfiatalabbak" a nagyobb lakótelepek és környékük. Háromnegyed részük az elmúlt tiz évben, egyötödük az 1960-1969 években épült. Ezeknek a lakásoknak több mint egyharmada három és többszobás és a városrészek közül itt a legalacsonyabb az egyszobás lakások aránya. A kisméretű lakások nagy része is az elsők között épitett Uj Élet Parkban és a Dobozi lakótelepen található. A megfigyelt lakótelepi lakásoknak a felszereltsége, közmüvesitettsége magasszintü - kivéve a gázt, amelyet két lakótelepnél nem alkalmaztak - csaknem 100 %-os. A többszobás lakások magas száma ellenére azonban - a családok magasabb taglétszáma és a lakások viszonylag kis alapterülete miatt az egy lakóra jutó lakásalapterület szerint, itt némileg nagyobb a zsúfoltság, mint a városban általában. A lakások környezetét, állagát, nagyságát és felszereltségét figyelembe véve az üdülőövezeti lakások tekinthetők legjobbaknak. Többségük - 83 %-uk - az elmúlt husz évben épült és a régiek többsége is nagyméretű és jó minőségű. A lakások 90 %-a többszobás, ezen belül 35 %-uk háromszobás, vagy nagyobb, 98-100 %-uk rendelkezik a fontosabb közmüvekkel, fürdőszobával is csupán 3 %-uk ellátatlan. Az egy lakásra jutó alapterület átlagosan nyolc, az egy lakóra jutó pedig két négyzetméterrel nagyobb, mint a városban általában. Debrecen belterületének főbb városrészei közül legrégebben épitett a zöld-, az ipari, a belső lakóterület, valamint a városközpont lakásaiknak 64-71 %-a 1960 előtt épült. Ezeken kivül a külső lakóterületi lakásoknak nagyobb része 55 %-a több, mint husz éves. A régebbi városrészek közül a városközpont lakásainak felszereltsége, - a fürdőszoba ellátottság kivételével - nagysága a háztartások taglétszámához mérten megfelelő, esetenként a nagy számban itt élő idős, kis taglétszámú családoknak és alacsony jövedelmű személyeknek még nagynak is bizonyul. A városközpont és a hajdani várospalánk között elterülő belső lakóterületen, amelynek külső peremén az úgynevezett ujsorosi telkek kis parcelláin épitett kisméretű magánházak sorakoznak, a lakásviszonyok már jóval kedvezőtlenebbek, mint a városközpontban. A lakások nagyságában az 1970-1980 évek között történt javulás ellenére - amelyet elsősorban az egyszobás lakások arányának 20 %-pontos csökkenésén mérhetünk le - még mindig nagyon sok - 4 3 %-a kisméretű lakások aránya. A közmüvi ellátottság is hiányos e területen, vizzel és gázzal mintegy egyötödük, fürdőszobával pedig kétötödük nem rendelkezik . Az 1970-es években a külső lakóterület egységeinek lakásviszonyi eltérő módon fejlődtek és alakultak. A mennyiségi és minőségi lakásellátottság - a Tócóskertet figyelmen kivül hagyva, amelyet azóta már lebontottak - legkedvezőbbek: - a Széchenyikert-Vargakert-Postakert, - a Szabadság ut és környéke területén. A lakások laksürüsége - a 100 lakásra jutó lakók száma alapján - viszonylag alacsonyabb, az egy lakóra jutó lakásalapterület nagyobb, mint a külső lakóterületen átlagosan. A többi kertségekhez, telepekhez képest lényegesen magasabb a vizzel, a gázzal és a fürdőszobával rendelkező lakások aránya is. Az előbbi két városrészt követően a Kertváros - Agrártudományi Egyetem-Nyulas ellátottsága tekinthető jónak, elsősorban az egyetem területén és környékén levő tanári lakások magasabb színvonala miatt. A lakásellátottság Debrecenben a Nagy Sándor-Vulkán telepeken és a külterületen a legkedvezőtlenebb. A Nagy Sándor-Vulkán telepi lakások 56 %-a egyszobás és alig több mint 5 %-a rendelkezik három, vagy több szobával, holott az ott élő nagycsaládosok miatt a 100 lakásra jutó lakók száma itt 2 3 fővel több, mint a városban átlagosan. Az itt levő lakások közműellátottsága, felszereltsége az 1970. óta történt nagyarányú fejlesztés 52