1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 9.b Debrecen népessége és társadalma (1983)

III. A NÉPESSÉG DEMOGRÁFIAI SZERKEZETÉNEK, FOGLALKOZTATOTTSÁGÁNAK, HÁZTARTÁS-ÖSSZETÉTELÉNEK ÉS LAKÁSVISZONYAINAK ALAKULÁSA - Lakáshelyzet, a népesség lakásviszonyainak alakulása

Lakáshelyzet, a népesség lakásviszonyainak alakulása A LAKÁSOK SZÁMA, NAGYSÁGA ÉS A LAKSÜRÜSÉG ALAKULÁSA Az ország lakásviszonyai a felszabadulás óta az elmúlt tiz évben javultak legjelentősebben. A lakásállomány a két utolsó népszámlálás között több mint 13 %-kal emelkedett, miközben a népesség száma csak közel 4 %-kal lett több. A lakásállomány ezekben az években legjelentősebben - 27 %-kal - a vidéki városokban növekedett, ezek közül is kiemelkedő mértékben a megyeszékhelyeken, ahol 32 %-os volt az emelkedés. Debrecen megyei város lakásállománya az 1970-es években közel 14 lOO-zal, a megyeszékhelyek átlagát megközelítő ütemben, 30 %-kal nőtt. A lakásállományon belül a lakott lakások száma tiz év alatt 29 %-kal emelkedett, a fejlődés azonos volt az 1960-as évekével. Debrecen város lakásállományát a megyén belül kiemelten fejlesztik. Az 19701979 években a megye többi négy városában a lakások számában együttesen és átlagosan csak 10 %-os, a községekben pedig csak alig több, mint 4%-os volt a fejlődés. Az 1970-es években Debrecen megyei város lakott lakásainak számszerű növekedése lényegesen - 11 %-ponttal - meghaladta a lakónépesség számának emelkedését, s ez az ellátásban jelentős mennyiségi és minőségi javulást eredményezett. A 100 lakott lakásra jutó lakók száma alapján a laksürüség tiz év alatt 8 %-kal,303-ra csökkent. A laksürüség a megyei városok közül Pécsen azonos, Miskolcon némileg magasabb, mint Debrecenben, Győrben viszont kissé, Szegeden pedig lényegesen kedvezőbb a szám szerinti lakásellátottság. Az utolsó két népszámlálás között a lakásállomány szám szerinti növekedése mellett a lakások nagyságában és minőségében is jelentős fejlődés történt. Az újonnan létesített 22 800 lakás 96 %-a több szobával épült, nagy részük korszerűen felszerelt és közművesített volt, ugyanakkor a városközpont rekonstrukciója a lakótelepek és társasházak építéséhez szükséges területelőkészités és egyéb okok miatt lebontott lakások többsége elavult, korszerűtlen, 64 %-uk csupán egyszobás volt. Az előbbiek, továbbá az épület és lakásmegóvás érdekében végzett felujitási, korszerűsítési, lakásbővítési munkák együttes eredményeként tiz év alatt a város egyszobás lakott lakásainak száma egyharmaddal, arányuk csaknem felére, 28 %-ra csökkent. Ezekben az években ugyanakkor jelentősen megnőtt a nagyobb családok számára is megfelelő otthont adó közép- és nagyméretű lakások száma és aránya. Tiz év alatt a kétszobás lakások száma 92 %-kal, a háromszobásoké 174 %-kal, az ennél is nagyobbaké pedig 121 %-kal nőtt. A reális igényekhez a korábbiaknál jobban igazodó lakáselosztás és magánlakásépités eredményeként legnagyobb mértékben az egy, ezt követően a kétszobás lakások laksürüsége csökkent, de továbbra is a kisméretű lakások maradtak a legzsufoltabbak. A nagyobb, jobb beosztású lakások számának emelkedését, a lakók kényelmesebb elhelyezését jelzi a lakások helyiségeinek, szobáinak és alapterületének jelentős növekedése is. Az utolsó két népszámlálás között a lakott lakások helyiségeinek száma közel kétharmadával, ezen belül a szobáké ennél is erőteljesebben, 71 %-kal nőtt. 1980. év elején 100 lakott lakásra már 570 helyiség jutott, 124-gyel több, mint tiz évvel korábban. 1980-ra a lakott lakások átlagosan már kétszobások lettek, mig 1970-ben alig haladták meg a másfélszobásat. A helyiségek számának emelkedésével jelentősen nőtt a lakások 42