1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6.b Szeged népessége és társadalma (1983)

II. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

- elégtelen közmüvi ellátottsággal - a Körtöltésen kivül a város mai külső lakóövezetében. A város és tanyavilága jobb összeköttetésére keskeny nyomtávú vasút és kiterjedt autóbuszhálőzat létesült. A növekvő autóforgalommal kiépültek a városba vezető főútvonalak, átvezették Szegeden a nemzetközi autóutat. Idegenforgalmi vonzerőt teremtett a városban az 1933-tól évente megrendezett Szabadtéri Játékok. A város további fejlődését megszakitotta a II, világháború. A szegedi háborús áldozatok száma 6 000 főre tehető. A felszabadulást követő évtizedben Szegeden a városfejlődés viszonylag lassú volt. Az 1950. évi országos közigazgatási rendezés során az addig a városhoz tartozó tanyaközpontokból 8 2 2 önálló községet alakitottak ki. Hatására Szeged közigazgatási területe 816 km -ről 162 km -re csökkent, lakóinak száma 40 966 fővel kevesebb lett. 1952-ben ujabb területrendezés során Doma2 szék önálló községgé válásával a város területe 112 km -re, lélekszáma 4 338 fővel mérséklődött. A közigazgatási változások következtében a korábban legnagyobb, legnépesebb vidéki város Debrecen, Miskolc és Pécs mögé, a 4. helyre került. Az ötvenes évek első felében a jugoszláv határ közelsége, az akkori hidegháborús légkör gátolta a fellendülést. Szegeden az első 3 éves tervidőszak egyetlen nagyobb ipari beruházása a Textilművek volt. Jelentősebb ipartelepítésre csak az 1950-es évek végétől, az Alföld iparosítása kapcsán került sor. Gyáregységet létesített Szegeden a Kábel Müvek, felépült a Gumigyár. Több vállalat uj üzemrészekkel gyarapodott. Jelentős beruházásokat végeztek a Szegedi Kenderfonógyárban, a Szalámigyárban, a Vasöntödében, a Paprikafeldolgozóban, sor került a Konzervgyár fejlesztésére. A hatvanas évek elején legjelentősebben az élelmiszeripar gyarapodott. A gazdasági fejlődés és egyben a városfejlődés folyamatát gyorsította az 1965-ben Szeged határában feltárt szénhidrogén mező. Ma már a szegedi medence az ország olaj- és földgáztermelésének döntő hányadát adja. Tömeges lakásépítkezésre, uj városrészek létesítésére 1962től kezdődően került sor, amikor megindult Odessza városrész építése, ezt követte 1966-ban Tarján, 1976-ban az Északi városrész, majd a Felsőváros lakótelep építése. A telepszerű lakásépítések nagyságát jelzi, hogy 1980-ban a város lakosságának már közel 30 %-a élt az uj lakótelepeken. A városfejlődés a város környezetére is erős hatással volt, Szeged körül agglomerációs községgyürü alakult ki, melynek lakói sokoldalú kapcsolatba kerültek a várossal. 1973-ban a községgyürüt - Algyőt, Gyálarétet, Kiskundorozsmát, Szőreget, Tápét - közigazgatásilag egyesitették 2 Szegeddel. Hatására a város területe 222 km -rel, népessége 28 850 fővel növekedett és a vidéki városok nagyságrendjében a 4. helyről - Pécset megelőzve - a 3. helyre került. 11