1973. ÉVI MIKROCENZUS Adatai (1974)

I. ÖSSZEFOGLALÁS

nek földhöz juttatásával arányuk 1949-ben 43 %-ra emelkedett. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése, valamint az ipar elszivó hatása folytán arányuk egyre csökkent, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejeztével minimálisra zsugorodott. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével uj rétegként jelentkezett a szövetkezeti parasztság. A szocialista mezőgazdaság megszervezése 1962-ben lényegében befejeződött. A szövetkezeti parasztság száma (a tagokon kivül beleértve a segitő családtagokat és a fizikai alkalmazottakat) 1963-ban közel 1 millió 100 ezer fő, aránya az aktiv keresők között 23 % volt. Az ágazatok fejlődésének megfelelően számuk 1970-ben (a mezőgazdasági technikusokkal és brigádvezetőkkel együtt) 867 ezerre, arányuk 17 %-ra esett vissza, az ezt követő három évben - lassuló ütemben ugyan - további csökkenés tapasztalható. A szellemi munkakörben foglalkoztatottak közül elsősorban az értelmiségiek és szakalkalmazottak száma és aránya nőtt folyamatosan, az irodai dolgozóké viszont az utóbbi három évben csökkent. A munkásság összetétele a felszabadulás előtt lényegesen különbözött a maitól. 1941-ben 40 %-át a döntő mértékben bérmunkából élő mezőgazdasági dolgozók alkották, és mindössze 30 %-os arányt képviseltek az ipar és épitőipar fizikai dolgozói. Jelenleg a munkásságnak 58 %-át az ipar, épitőipar, 21 %-át a szállitás, a kereskedelem és a szolgáltatás fizikai dolgozói teszik ki és csupán 8 % a mezőgazdasági munkások aránya. A népesség egészét tekintve - az eltartottakat egyénileg eltartójuk alapján besorolva - a főbb arányok és tendenciák általában az aktiv keresőkéhez hasonlóan alakultak, illetve attól csak helyenként, kisebb mértékben tértek el. A munkásnépesség aránya az aktiv kereső munkásokéval szinte azonos, a szövetkezeti parasztságé - főleg a nagyobb létszámú családok miatt - 3 %-kal magasabb, ennek ellentételeként az értelmiségi és egyéb szellemi rétegbe tartozó népességé 4 %-kal alacsonyabb, mint az azonos rétegbeli aktiv keresőké. A népesség háztartások szerinti összetétele az egyéni besorolások alapján megállapitott osztály-, illetve rétegszerkezettől jelentősen eltérő heterogénitást mutat. 1973 elején a lakónépességből 9 millió 349 ezer fő élt 2 millió 768 ezer család-háztartásban; 679 ezer személy egyéb (nem család) háztartáshoz tartozott, melynek kilenctizede egyszemélyes háztartás volt. A család-háztartások mintegy négyötöde egycsaládos háztartás, tehát azonos a családdal. A 100 háztartásra jutó aktiv keresők száma 147 volt, néggyel több, mint 1970-ben. Az aktiv kereső háztartásfők aránya három év alatt négyötödről háromnegyedre csökkent. 1970-ben minden hetedik háztartásfő mezőgazdasági fizikai foglalkozású aktiv kereső volt, 1973-ban minden kilencedik. A nem mezőgazdasági fizikai foglalkozású háztartásfők aránya valamivel alacsonyabb, a szellemi háztartásfőké egy árnyalattal magasabb, mint 1970-ben volt. Az inaktiv háztartásfők arányának növekedéséhez nagyban hozzájárult a nyugdijas mezőgazdasági fizikai dolgozók számának emelkedése. A családok száma 3 %-kal, a családban élőké 2 %-kal magasabb, mint három évvel korábban. A családok kilenctized részét alkotó házaspárok száma közel 4 %-kal növekedett, mig az egy szülőből és gyermekből álló családoké 2, 5 %-kal csökkent három év alatt. A gyermek nélkül élő családok arányának további növekedése mellett, emelkedett az egy és a két gyermekkel élő családok aránya, a több gyermekkel élőké a demográfiai tendenciának megfelelően csökkent. 1973. év elején az ország lakásállománya 3 millió 346 ezer volt, 196 ezerrel - 6, 2 %-kal - több, mint három évvel korábban. Ez idő alatt tovább javult a lakások szobaszám szerinti összetétele: jelentősen csökkent az egyszobás lakások aránya (46 %-ról 38 %-ra). Ma már a lakások több mint háromötöde két- vagy többszobás. A jelentős lakásállomány növekedés következtében az 1970. évi 327-ről 312-re csökkent a 100 lakott lakásra jutó lakók száma. 7