1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1977)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 6. Mintavételi eljárások a népszámlálási műveleteknél

A mintavétel módszere és annak gyakorlati legonyolitása A képviseleti minta elkészítésénél "szisztematikus" kiválasztási eljárást alkalmaztak. Ez abban állott, hogy a megyék és járások (városok) szerinti rendben fekvő és ezen belül községek nevének betűrendjében, majd számlálókörzetek és utcanevek, házszámok szerint rendezett anyagon végighaladva minden 100-ik lakás összeirási anyagát választották ki a mintába. A szisztematikus kiválasztás előnye, hogy végrehajtása és ellenőrzése egyszerű és a szelekcióban esetleg elkövetett hibák könnyen korrigáihatók. A szisztematikus kiválasztás technikája befolyásolja a minta megbízhatósági határait az egyszerű véletlen kiválasztáshoz képest, amely utóbbira számításaink képletei általában vonatkoznak. A minta pontosságát ronthatja,ha a szisztematikus kiválasztásra kerülő sokaság elemei nem függetlenek egymástól. Ilyen esetben a szisztematikus minta elem-párjai között korreláció áll fenn. Az 1 %-os minta esetében, 100-as váltószám alkalmazása mellett feltételezhető, hogy az egyes kiválasztási egységek között semmiféle, vagy elhanyagolhatóan csekély korreláció mutatkozik. A jelzett okból tehát a minta pontossága nyilvánvalóan nem romlik jelentősen. A szisztematikus kiválasztás ugyanakkor rétegzést visz be az eljárásba, mert terület szerint rendezett alapsokaságból történik és igy az egyes területrészek (megyék, járások, sőt községek) rétegeknek tekinthetők. A vizsgált ismérvek szempontjából többé-kevésbé homogén rétegek képzése számottevően csökkentheti a megfelelő standard hibákat. A szisztematikus kiválasztással járó automatikus rétegzés tehát növeli a minta pontosságát és ugyanakkor az egyes területrészekre (megyékre) is megbízhatóbb mintát szolgáltat. A gyakorlati végrehajtásnál minden járás (város; megyei jogú városokban és Budapesten kerület) anyagának a 100-ik Lakásösszeiróivénél kezdték a kiválasztást. Ez a kezdőszám a becslések megbízhatóságát alig befolyásolhatja, viszont a munka technikai végrehajtását rendkívül megkönnyítette. A 100-as kezdőszám miatt a képviseleti mintába a lakásszám 1 %-ánál járásonként 1, megyénként 5-6 lakással kevesebb kerülhetett. Ezt bizonyos mértékben ellensúlyozhatja, hogy a kiválasztást a magánlakások és intézeti háztartások együttes száma alapján végezték és ha a 100-as lépés véletlenül intézeti háztartásra esett, akkor a következő magánlakást kellett mintába venni. A kiválasztás egyszerűsége és áttekinthetősége érdekében ezekkel az egyébként jelentéktelen eltérésekkel előre számoltak és azokat a később ismertetett korrekciós eljárás során küszöbölték ki. Korrekció szükséges volt annak folytán is, hogy a kiválasztás lakásonként történt és a lakások különböző lakottsága miatt a mintába került személyek száma valószínűségi változó volt. Intézeti háztartásoknál minden századik személy szisztematikus kiválasztásával készült a minta, külön csoportba ("rétegbe") foglalva a száz főn aluli és száznál több főből álló intézeti háztartásokat. Az 1960. évvel szemben a gyakorlati végrehajtás annyiban különbözött, hogy mig 10 évvel ezelőtt a minta elkészítése központilag folyt, most azt decentralizálva, a megyei, ill. budapesti sta/ tisztikai igazgatóságokon végezték. A mintavétel helyességének ellenőrzése azonban központilag történt. 7. Az adatfelvétel 49