1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 28. A felsőfokú végzettségűek demográfiai adatai (1976)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE A FELSŐFOKÚ VÉGZETTSÉGGEL RENDELKEZŐK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA Az 1970. évi népszámlálás időpontjában az ország területén 300 ezer felsőfokú végzettséggel rendelkező személy élt. Számuk a felszabadulás előtti időszakban jóval kisebb volt és a két világháború között keveset változott. 1920 és 1941 között csak egyötödével nőtt a létszámuk és a felszabadulás előtti utolsó népszámlálás időpontjában is csak 100 ezret ért el. A jelentős fejlődés csupán az ötvenes években indult meg. 1949 és 1960 között a felsőfokú tanintézetet végzettek száma közel kétharmadával nőtt, majd a hatvanas évek végén már 70 %-kal multa felül a tiz évvel korábbi adatot. Túlnyomó többsége mindig is oklevéllel rendelkezett, a végbizonyítványt szerzettek hányada erőteljesen csökken. Népes-r ségi sulyuk a 25 évesek és idősebbek közül 1949-ig soha sem haladta meg a 2 %-ot; 1960-ban már megközelítette a 3,- 1970-ben pedig felülmúlta a 4 %-ot. A VÉGZETTSÉG JELLEGE Nem volt egységes a végzettség fajtája, jellege és szintje szerinti fejlődés. A társadalmigazdasági szükségletéknek megfelelően ugyanis sokszor változott a különböző fajta és szintű felsőoktatási intézmények súlya és igy az ott végzett hallgatók száma és aránya. Bizonyos időszakokban egyes végzettségeket szerzettek száma nőtt, másoké csökkent, a következő szakaszban pedig esetleg más irányt vett a fejlesztés. Az intézményfejlesztés többszöri módositása néhány esetben nem volt teljesen összhangban a társadalmi szükségletekkel, ellentétes volt a demográfiai kívánalmakkal (pl. adott szakmák nagyobb arányú elöregedését okozva), de még inkább a munkaerő igényekkel. Ezért bizonyos szakmákban "túlképzés" jelentkezett - ami időszakosan elhelyezési gondokat is okozott - másutt pedig hiányok léptek fel. A két világháború közötti népszámlálások adatai szerint az állam- és jogtudományi végzettségűek aránya volt a legmagasabb. A következő legnépesebb csoportot a pedagógiai végzettségűek alkották, idetartozott a felsőfokú végzettségűek egyötöde. A fennmaradó részen főleg az egészségügyi (orvos-gyógyszerész) és a műszaki végzettségűek osztoztak. A mezőgazdasági és a közgazdasági végzettségűek száma és aránya elenyésző volt (8, ill. 4 %). A felszabadulás után a fejlődés iránya megváltozott. A múltban elhanyagolt szakmák léptek előtérbe a gazdasági átalakulás igényeinek megfelelően és főleg a műszaki, közgazdasági, mezőgazdasági végzettségűek száma növekedett, ami lényegesen megváltoztatta a felsőfokú végzettségűek 5