1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 24. Foglalkozási adatok I. (1973)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE

időszakban az aktiv keresők számának 3 %-os visszaesése következett be, melynek oka döntően a második világháborúval kapcsolatos veszteség, illetve népességmozgás volt. A háború hatását az össznépesség számának csökkenése is jelzi. Az 1949. évi adatok lényegileg már a gazdasági élet helyreállitási periódusának lezárulása után fennálló helyzetet rögzitik, és egyben megfelelő alapul szolgálnak a szocialista iparositás időszakának értékeléséhez. Az 1949 és 1960 közötti fejlődést jelzi az a tény, hogy az aktiv keresők száma 67 5 ezer fővel, 17 %-kal gyarapodott. A növekedés mértéke tehát azonos a négy évtizeddel korábban kimutatott, maximális növekedési aránnyal. 1960 után a gazdasági fejlődés gyakorlatilag már nem igényelte olyan mértékben, mint korábban és a rendelkezésre álló munkaerőtartalék nem is tette lehetővé uj dolgozók tömeges munkába állítását. Az évtized első harmadában, a mezőgazdaság átszervezését követően, a jelentős számú idős mezőgazdasági dolgozó nyugdíjazása, járadékossá válása, később pedig a gyermekgondo zási segély bevezetése is befolyásolta az aktiv keresők állományának alakulását. Az 1960 óta eltelt tiz éves időszakra az aktiv keresők számának átmeneti csökkenése, majd újbóli emelkedése volt jellemző. A növekedés nagyrészt 1968-1 969-ben következett be, amikor az 1950-es évek eleji nagy létszámú évjáratokba tartozók aktiv kereső tevékenységbe történő bekapcsolódása már érezhető volt. A nagyszámú inaktivvá válás mellett, az utóbbi évtizedben közel 230 ezerrel, 5 %-kal nőtt az aktiv keresők száma, s 1970-re megközelítette az 5 milliót. Az inaktiv keresők száma a századfordulót követő két évtizedben még a 100 ezer főt sem érte el, az össznépességhez viszonyított arányuk pedig alig haladta meg az 1 %-ot. A rendkívül alacsony arányt az öregkoruak számának csekély volta mellett az a körülmény indokolja, hogy az akkori Magyarországon a nyugdíjjogosultság csak egészen szük rétegre terjedt ki. A két világháború között az inaktív keresők száma és aránya fokozatosan emelkedett, és 1941-ben némileg meghaladta a 200 ezret (2 %). A döntő változás 1949 után következett be, amikor a munkások és alkalmazottak szinte teljes köre bekapcsolódott a társadalombiztosítás rendszerébe. 1 949-től 1 960-ig az inaktiv keresők száma 71 %-kal emelkedett, majd az 1960 óta eltelt évtizedben ez a folyamat jelentős mértékben meggyorsult. A társadalombiztosításba korábban bevont dolgozók közül ugyanis sokan ebben az időszakban érték el a nyugdíjjogosultság feltételéül szabott korhatárt, illetve szolgálati időt. Emellett az inaktív keresők számát növelte, - mint már korábban említésre került - a nyugdíjrendszer kiterjesztése a mezőgazdasági dolgozók jelentős részére, majd 1967-ben megvalósult a kisgyermekes anyák gyermekgondozási segélyben részesítése. E tényezők együttvéve tiz év alatt az inaktiv keresők számát több, mint háromszorosára növelték. A hosszú távon végbement fejlődésre jellemző, hogy az inaktív keresők 1970. évi közel 1 millió 400 ezres száma az 1900. évinek tizenkilencszerese, az 1949. évinek pedig öt és félszerese. Az eltartottak számának és arányának alakulását, a népességszám változása mellett, döntően az aktiv keresők számának és arányának alakulása határozta meg. Az eltartottak száma a századfordulótól 1941-ig - kivéve az első világháborút magában foglaló évtizedet - növekvő tendenciát mutatott, azt követően viszont állandóan csökkent. 1941-ben 971 ezerrel több az eltartottak száma, mint 1900-ban, 1970-ben viszont 3 millió 938 ezer, ugyanannyi mint 70 évvel korábban. Az utolsó 5