1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 23. Demográfiai adatok I. (1973)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE

A népesség iskolázottsági színvonalának hatalmas mértékű emelkedése mindhárom településtípusnál megmutatkozik, azonban a városok és községek között e tekintetben fennálló különbségek alig mérséklődtek. Nem rendelkezik az általános iskola 8 osztályának megfelelő végzettséggel a községek 7 éves és idősebb népességének közel kétharmada, a többi város ilyen korú lakosságának kevesebb, mint fele, ugyanakkor Budapesten ez az arány alig haladja meg az egyharmadot. Tiz évvel korábban még a kötelezőnél alacsonyabb iskolai végzettségi szinten állt Budapest lakosságának fele, az egyéb városok népességének közel kétharmada és a falusi lakosság négyötöde. A 15 évesek és idősebbek közül a legalább az általános iskola 8 osztályát végzettek aránya az 1960 óta eltelt tiz év alatt a fővárosban 54 %-ról 68 %-ra, a többi városban kétötödről három ötödre, a községekben pedig 22 %-ról 41 %-ra nőtt. Az érettségizettek, illetve a felsőfokú tanintézeti oklevelet szerzettek arányában - a kétségkívül jelentős javulás ellenére - a különbségek változatlanul fennmaradtak a településtípusok között. A népesség iskolai végzettség szerint, a megfelelő korúak százalékában 1960-1970 Év 15-X éves 18-X éves 25-X éves felsőfokú tanintézeti oklevél Év legalább 25-X éves felsőfokú tanintézeti oklevél Év általános iskola 8 osztály érettségi 25-X éves felsőfokú tanintézeti oklevél Év Budapest Városok Községek Budapest Városok Községek Budapest Városok Községek 1960 53, 8 40, 2 22,5 19, 6 11,9 3, 8 6, 8 3, 4 1,0 1970 68, 1 59, 3 41,1 28, 6 21, 1 7, 7 9, 3 5, 5 1,6 A demográfiai mutatók alakulását megyék szerint vizsgálva elsőként az tűnik szembe, hogy a fogyó népességű megyék száma az 1960-as években kétszer annyi, mine az 1949-1959 közötti időszakban. 1960-1969 között az 1949-1959 években mutatkozó népességgyarapodást fogyás váltotta fel Szolnok, Zala, Somogy és Heves megyében. A csökkenés mértéke minden fogyó népességű megyében jóval nagyobb, mint 1949-1959 között. Mig az 1949-től 1959-ig eltelt időszakban csupán Tolna megye népességfogyása haladta meg az 1 %-ot, addig a legutóbbi két népszámlálás között a népességszám csökkenésének mértéke már hat megyében volt ennél magasabb, ezen belül Békés megyében közel 5 %. A 60-as években tényleges szaporodást felmutató megyék közül csupán Pest megyében közelitette meg a népszapórodás üteme az 1949-1959 közöttit. Mivel a pozitiv irányú népességszámváltozások mértéke jóval kisebb, a negativ tendenciájuaké pedig nem sokkal volt nagyobb 1960-1969 között az előző évtizedben jelentkezetteknél, a me2 gyék népsűrűségében és igy a megyéknek az 1 km -re jutó fők száma szerinti sorrendjében számottevőbb módosulás nem állott be. Viszonylag jelentősnek mondható a népsűrűség növekedése Pest (122-ről 137-re) és Komárom megyében (120-ról 134-re). 1960-hoz hasonlóan 1970-ben is e két megye a legsűrűbben, Somogy és Bács-Kiskun a legritkábban lakott. A külterületi népesség aránya, hasonlóan 1960-hoz az Alföld déli részén fekvő három megyében a legmagasabb - Bács-Kiskun 29, Csongrád 28, Békés 16 % - ugyanakkor az északi országrészben és Észak-nyugat Dunántulon, összesen hat megyében 5 % alatt marad. 21