1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Budapest adatai I. (1973)

II. BUDAPEST FEJLŐDÉSÉNEK FŐBB SZAKASZAI ÉS JELLEMZŐI AZ EGYESÍTÉSTŐL NAPJAINKIG

A városterület egyre jobban beépült, benépesült. Egy km2-re 1900-ban már 84 épület és 3775 lakos jutott, 36-tal, illetve 2 330-cal több, mint 1870-ben. Az 1871 táján megkezdődő nagyszabású városrendezési, városépitési munkálatok nyomán a város képe alapvetően megváltozott. A régi városrészek modernizálódtak, s a korábban csak szórványosan lakott területeken uj, magasbeépitésü városrészek keletkeztek. A többszintes épületek száma 1870 és 1900 között 2 108-ról 7 057-re emelkedett a városban, s ezen belül a 3 és többemeletes épületek száma 200-ról 2 514-re gyarapodott. A földszintes épületek hányada jelentékenyen csökkeni: a budai oldalon 83 %-ról 76 %-ra, Pesten 73 %-ról 45 %-ra. 1874 és 1900 között összesen 11 486 uj épület (ezen belül 7 859 lakóház) létesült a város területén, és ezzel egyidejűleg 1 766 elavult, korszerűtlen épületet bontottak le. 1900-ban a pesti oldalon az épületek száma már meghaladta a 10 ezret, Budán pedig nem egészen 6 000-re emelkedett. Avárosépités kétségtelenül igen jelentős megélénkülése mellett azonban nem hagyható említés nélkül, hogy a városkép fejlődésével a lakáshelyzet nem javult arányosan, s a lakásállomány minőségi összetétele nem alakult kedvezően. Az egyszobás lakások hányada valamelyest csökkent ugyan, számuk azonban igen jelentősen, több mint 42 ezerrel gyarapodott 2 évtized alatt. 1900-ban a város lakosságának 53 %-a lakott egyszobás lakásban, s körülményeik jellemzéseként elég csak annyit megemlíteni, hogy az átlagos laksürüség ebben a kategóriában meghaladta a 4 főt. Korszerűen felszerelt lakás viszonylag kis számban épült (1900-ban a 144 ezer lakásban a fürdőszobák száma mindössze 26 ezer, az előszobáké 50 ezer volt). A XIX. század utolsó évtizedeiben a város nemcsak külső megjelenésében öltött nagyvárosi jelleget, hanem népességének összetételét, népességfejlődésének főbb jellemzőit illetően is. Budapest nagyvárossá fejlődésében - Európa sok más fővárosától eltérően - az ipar játszotta a vezető szerepet. A kiegyezés után Budapest ipari fejlődése ugrásszerűen meggyorsult, s a munkaalkalmak rohamos gyarapodása a vidék népességére egyre erőteljesebb vonzást gyakorolt. A főváros nagyarányú népgyarapodásának fő forrását a vidékiek bevándorlása jelentette. A természetes szaporodás - jóllehet 1 000 lakosra jutó aránya a későbbiekhez viszonyítva még meglehetősen magas volt - összesen csak mintegy 20 %-ban járult hozzá a népesség 1870 és 1900 közötti - több mint 450 ezer főt kitevő - növekedéséhez. Kis-Budapest népességszámának alakulása 1870-1900 Időpont Polgári Összes Időszak Az összes népesség tényleges szaporodása Időpont népesség Időszak szám százalék átlagosan évente, százalék 1869. dec. 31. 270 685 280 349 1880. dec. 31. 360 551 370 762 1870-1880 90 413 32, 3 2,60 1890. dec. 31. 491 938 505 763 1881-1890 135 001 36,4 3,15 1900. dec. 31. 716 476 732 322 1891-1900 226 559 44,8 3,77 A népesség összetételében már korábban is meglévő városias vonások a XIX. század utolsó évtizedeiben tovább erősödtek. Az 1870 évi férfitöbbletet - a városfejlődés által támasztott nagyobb női munkaerőigénnyel összefüggésben - az országos átlagot jelentősen meghaladó nőtöbblet váltotta fel. Mig 1870-ben 1 000 férfira csak 910 nő jutott, addig 1900-ban 1 034. 20*