1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Részletes adatok az 1 %-os képviseleti minta alapján (1971)

IV. A MINTAVÉTELI ELJÁRÁS MÓDSZERE

Pontos összeírás esetén minden ilyen személyről két Ellenőrzőlapnak kellett lennie,amelyek egyeztetését, hiányzó lap esetén annak a népszámlálási anyagba való bepótlását - jelentős munka árán - a megyei statisztikai igazgatóságok végezték. Az 1 %-os minta készítése még az ismertetett ellenőrző müvelet előtt történt, ezért szükségessé vált annak kiegészítése a pótolt, ill. javított lapokkal. Magánlakásokra vonatkozóan ez a müvelet az 1 %-os minta lakásainak a teljes anyaggal való egybevetésével folyt. A hiányzó, főként távollévő személyek kérdőiveit ennek során a mintába bepótolták, a népességkategóriákban történt javításokat (pl. ha valamely személyt mindkét összeirási helyen jelenlevőként vagy távollevőként irták össze) keresztülvezették. Az intézeti háztartásokból hiányzó távollévőket véletlen kiválasztás utján pótolták be a mintába, mégpedig az egyeztetés teljeskörü és mintabeli eredményeinek egybevetéséből adódó számban. E müvelet végrehajtása oly módon történt, hogy a jelenlévő népességszáma ne változzék az előzetes népszámhoz képest,melyet a 4. pontban ismertetett korrekcióval biztosítottunk. A lakónépesség és az állandóan bejelentett népesség a jelzett pótlás révén szintén közel jutott - a mintavételi hiba határain belül - várható teljeskörü országos adatokhoz, anélkül, hogy azokhoz korrekcióval pontosan hozzáigazítottuk volna. 6. A MINTAVÉTELI ADATOK MEGBÍZHATÓSÁGI HATÁRAI. Mint már a bevezetésben jeleztük, a mintavételből származó adatok bizonyos mértékben eltérhetnek a teljeskörü feldolgozás eredményeitől. A matematikai statisztikai módszerek lehetővé teszik azon megbízhatósági határok (intervallumok, hibahatárok) becslését,amelyek bizonyos valószínűséggel közre fogják az adatok tényleges értékét. Minél kisebbek ezek a megbízhatósági intervallumok, annál pontosabbak a mintavételi adatok. Általában a pontosság - adott minta esetén - az adatok nagyságrendjétől függ, nagyobb esetszámoknál a mintavételi hiba relatív mértéke kisebb. A megbízhatósági határok egyedi, egyszerű véletlen kiválasztás esetén könnyen megállapíthatók és minthogy adott mintában csak a mintavételi adat nagyságrendjétől függenek - általános érvényű táblázatba foglalhatók. Esetünkben azonban nem egyedi, hanem - személyi adatok tekintetében - csoportos (lakásonkénti) kiválasztás történt, módszere pedig földrajzi rendben végzett szisztematikus (tehát automatikusan rétegzett) mintavétel volt. A csoportos kiválasztás többnyire növeli, egyes esetekben csökkenti, a rétegzés pedig csökkenti a hibahatárokat az egyedi, egyszerű véletlen kiválasztáshoz képest. Az ilyen mintavétel hibahatárainak számításához ismerni kellene minden egyes ismérv lakásonkénti átlagainak szórását, továbbá a rétegzés befolyását. Ezt a terjedelmes számítást a népszámlálás összes ismérveire végrehajtani nem lenne célszerű. Ezért kellő tájékoztatás megadása érdekében ugy járunk el, hogy először közöljük az egyedi egyszerű véletlen mintavétel hibatáblázatát, amely a megbízhatósági határok közelítő elbírálására alkalmas. Azután az eddig elvégzett vizsgálatok eredményeképpen egyes fontosabb ismérvekre megadjuk a ténylegesen alkalmazott mintavételi technika befolyását jelző becsléseket, hogy igy a lakásonkénti, rétegzett kiválasztás befolyása - hasonló tipusu ismérvek esetére - elbírálható legyen. 228