1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Részletes adatok az 1 %-os képviseleti minta alapján (1971)

IV. A MINTAVÉTELI ELJÁRÁS MÓDSZERE

IV. A MINTAVÉTELI ELJÁRÁS MÓDSZERE Az 1 %-os mintából származó és e kötetben közzétett adatok helyes felhasználásának elősegítése érdekében az alábbiakban ismertetjük az 1970. évi népszámlálás előzetes feldolgozásánál alkalmazott mintavételi eljárás módszerét. Ennek kapcsán bemutatjuk azokat a határokat, amelyek között a matematikai eszközökkel megállapított adatok megbízhatóknak tekinthetők. A mintavételi eljárással becsült adatok ugyanis bizonyos mértékben eltérhetnek a tényleges, teljeskörü országos adatoktól, - ezzel szemben feldolgozásuk sokkal gyorsabban, közzétételük korábbi időpontban történhetik. Az eltérésék mértékét a mintavétel módja és a minta nagysága meghatározza. A matematikai statisztika pedig lehetővé teszi a mintavételi hiba valószínű határainak - a megbízhatósági határoknak - a megállapítását. 1. A MINTA ELEMSZÁMA (NAGYSÁGA) Az 1970. évi népszámlálás alkalmával - éppúgy, mint az 1960. évinél - 1 %-os képviseleti mintát alkalmaztunk. A minta terjedelmét a következő megfontolások alapján határoztuk meg: A minta elemszáma (nagysága) lényegesen befolyásolja a képviseleti uton nyert eredmények pontosságát. Egyrészről tehát az adatok pontosságának növelése érdekében nagyobb mintaelemszám alkalmazására kell törekednünk. Másrészről az eredmények minél gyorsabb előállítása viszonylag kis mintanagyság alapul vételét teszi indokolttá. Ugyanakkor szem előtt kell tartani azt a követelményt, hogy a mintavétel munkálatai ne befolyásolják, ne késleltessék a népszámlálás teljeskörü feldolgozásának menetét. A fenti, ellentmondó szempontok mérlegelésével olyan mintaelemszámot kívántunk meghatározni, amely lehetővé teszi a legtöbb országos adat kellő pontosságú becslését, a megyei adatoknak pedig a legfőbb szempontok szerinti részletezését. Ennél kisebb területi egységek (járások, községek) szerinti tagozásról azonban már le kellett mondanunk. A mintavételi adatokkal szemben támasztott gyakorlati igényeket is figyelembe véve, az országos adatok kellően pontos becslésén azt értjük, hogy a legkisebb mintavételi adatok zömének relatív hibája 95 %-os valószínűségi szinten ne haladja meg az 5 %-ot. Az 1 %-os minta elemszáma mellett ezt a követelményt minimálisan 1, 5 %-os relatív gyakoriságú adatok elégítik ki, vagyis minimálisan 150 000 fő nagyságrendű kivetített (országos) adatot - 1 500 fős mintabeli gyakoriságot - lehet a mintából a fenti pontossági határok között becsülni. a/ A megbízhatósági határok számítását általában - így a magyar gyakorlatban is - 95 %-os valószínűségi szinten végzik, ami azt jelenti, hogy ismételt azonos módszerű mintavételeknél az esetek 95 %-ában (20 eset közül 19-ben) a mintavételi adatnak a teljeskörü feldolgozás eredményétől való eltérése a számított megbízhatósági határokon belül marad. 221