1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 13. Összefoglaló adatok (1964)

IV. A fogalmak magyarázata

b) A koresők nagy többségét kitevő alkalmazásban állók és termelő szövetkezeti tagok - egyéni foglalkozásukra való tekintet nélkül — abba a népgazdasági ágba kerültek, amelybe a munkáltató vállalat, szövetkezet stb. a főtevékenysége alapján tartozott. (Pl. a Szénbányászati Trösztnél alkalmazásban álló igazgató, gépkocsivezető, vagy vájár egyaránt az „Ipar" népgazdasági ágba, ezen belül pedig a „Bányászat" foglalkozási ágba került.) c) Néhány kivételes esetben nem a munkáltató, hanem a munkahely döntötte el az ági besorolást, így elsősorban a kis- és nagykereskedelmi, vendéglátóipari vállalatok, vegyesipari, községgazdálkodási vállalatok, igazgatási, egészségügyi és szociális, oktatási stb. intézmények által foglalkoztatott személyek esetében. (Pl. ha a tanárok, tanítók munkáltatójaként tanács, vagy minisztérium volt megjelölve, munkahelyük azonban, ahol tanítottak, általános iskola volt, foglalkozási ági besorolásuk az utóbbi alapján történt.) Az üzemi vállalati stb. szociális, kulturális intézményeknél (üzemi konyha, üdülő, könyvtár) alkalmazottak foglalkozási ágát általában az intézményeket fenntartó vállalat jellege határozta meg. Ettől eltérően az üzemi rendelők, üzemi bölcsődék és óvodák dolgozói a „Közszolgálat" megfelelő foglalkozási ágában szerepelnek. d) A nyugdíjasok közé tartoznak mindazok, akik bármilyen összegű öregségi, rokkantsági, özvegyi nyugdíjat, járadékot, kegyelíjat vagy egyéb hasonló juttatást kapnak. Kivételt képeznek a munkaviszonyban álló nyugdíjasok, ha munkaviszonyból származó havi illetményük az 500 forintot meghaladja. ( A nyugdíjasok között szerepelnek tehát azok is, akik időszakos mellékfoglalkozást végeznek, ha a végzett munkáért járó illetmény a törvény által megengedett havi 500 forintot nem lépte túl.) A földtulajdonnal, gazdasággal rendelkező nyugdíjasok — tekintet nélkül a földterület nagyságára — ugyancsak a nyugdíjasok csoportjába kerültek. EGYÉNI FOGLALKOZÁS Az egyéni foglalkozás a keresőknek az a tevékenysége, amelyet az összeírás időpontjában rendszeresen, megélhetésük főforrásakónt folytattak. A kereső népesség a bevallott egyéni foglalkozás jellege alapján — általában az iskolai végzettségtől, beosztástól és munkáltatótól (foglalkozási ágtól) függetlenül - került a megfelelő egyéni foglalkozási főcsoportokba. Ennek megfelelően az azonos foglalkozást folytatók azonos egyéni foglalkozási főcsoportba kerültek. (Az ipari tanulók a tanult szakmának megfelelő egyéni foglalkozási csoportban, ill. főcsoportban szerepelnek.) Az egyéni foglalkozás főcsoportjai a következők: Fizikai foglalkozásúak főcsoportjai: Mezőgazdasági jellegű foglalkozásúak: a növénytermelők, kertészek, állattenyésztők, állatgondozók ós hasonlók, az önálló gazdálkodók és segítő családtagjaik, továbbá a mezőgazdasági napszámosok. Ipari jellegű foglalkozásúak: a lakatosok, kovácsok, asztalosok, műszerészek és más olyan fizikai dolgozók, akik ipari termékek előállításával, javításával kapcsolatos tevékenységet folytatnak. Építőipari jellegű foglalkozásúak: azok, akik az építkezéseket, tatarozásokat végzik. Szolgáltatási jellegű foglalkozásúak: a vegytisztátok, fodrászok, szépségápolók, fényképészek és hasonlók. Kereskedelmi, vendéglátóipari jellegű foglalkozásúak: az üzletvezetők, a kereskedelmi elárusítók, beszerzők, felszolgálók stb. Közlekedési, hírközlési jellegű foglalkozásúak: a közlekedési eszközök vezetői, azokon a jegyek árusítói és ellenőrei, a postai kézbesítők stb. Vegyes foglalkozásúak: a segédmunkások, — akik az előbbi csoportokba tartozó fizikai dolgozók mellett kisegítő munkát végeznek - a háztartási alkalmazottak, a hivatalsegédek, portások, őrök. Az ipari, építőipari, szolgáltatási, kereskedelmi, közlekedési jellegű foglalkozásúak csoportjaiba az önállókon ós segítő családtagokon kívül csak a szak- és betanított munkások, bedolgozók, ipari, építőipari stb. tanulók kerültek. A segédmunkások a vegyes foglalkozásúak között szerepelnek. Szellemi foglalkozásúak főcsoportjai: Műszaki irányítók és szakalkalmazottak: az ipar, építőipar, mezőgazdaság, közlekedés műszaki (szakmai) irányítói és hasonló műszaki dolgozói (főmérnökök, üzemmérnökök, tervezők, szerkesztők, művezetők, agronómusok, üzemegységvezetők, vasúti forgalmi szolgálattevők és hasonlók). Az 1900- 1941. évi népszámlálásoknál a művezetők a fizikai foglalkozásúak között szerepelnek. Kulturális, egészségügyi irányítók és szakalkalmazottak: a tanárok, oktatók, ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek, művészek, tudományos kutatók stb., továbbá a felsorolt foglalkozásokhoz kapcsolódó szakalkalmazottak, mint pl. az ápolónők, szülésznők, asszisztensek és hasonlók. Államigazgatási és gazdasági vezetők: az államigazgatás központi szerveinek és a tanácsoknak irányítói; az ipari, építőipari, kereskedelmi vállalatok vezetői, a szövetkezetek elnökei; a főkönyvelők; a párt- és tömegszervezeti funkcionáriusok. Irodai dolgozók, államigazgatási szakalkalmazottak: az államigazgatási főelőadók, előadók, továbbá az adminisztratív munkát végző dolgozók, így a könyvelők, vállalati statisztikusok, előadók, pénztárosok (bolti stb. pénztárosok is), gépírók és hasonlók. Ismeretlen foglalkozásúak: azok a keresők, akik foglalkozásukat egyáltalán nem, vagy nagyon hiányosan jelölték meg. 324h