1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 13. Összefoglaló adatok (1964)
I. Az adatok ismertetése
Budapesten és a vidéki városokban 1949— 1960 között a népességszaporodást nagyobb részben a belső vándorlás fedezte: Budapesten több mint 60%-át, a vidéki városokban 53%-át alkotta a költözések különbözete. A vándorlások következtében Budapest népességszáma 8% -kal, a vidéki városoké 11%-kal növekedett, a községekben viszont 8%-kal csökkent. Tényleges Ebből Tényleges Ebből szaporodás , , , . ., . szaporodás . , , . ,, . 1 termeszetes vándorlási 1 természetes vándorlási Terület szaporodás különbözet szaporodás különbözet 1949. I. 1-1960. I. 1. , , ... szám szerint (ezer fő) a n éP ess éS szazalékaban Budapest 214 85 129 13,5 5,3 8,2 Megyei jogú városok 92 36 56 23,4 9,1 14,3 Járási jogú városok 288 142 146 20,9 10,3 10,6 Városok Budapest nélkül 380 178 202 21,4 10,1 11,3 Községek 162 653 - 491 2,8 11,2 8,4 Magyarország összesen 756 916 - 160 8,2 10,0 1,8 A népesség kormegoszlása 1960-ban a népesség 25,4%-a gyermekkorú, 60,8%-a produktív korú és 13,8%-a öregkorú. A gyermekek száma 1949 óta 239 000-rel, 11%-kal nőtt, részarányuk az egész népességben kissé emelkedett. Ennek oka, hogy az 1949. évi népszámláláskor a gyermekek száma a háborús születéskiesés miatt alacsonyabb volt. Az öregkornak száma 1949-hez viszonyítva 300 000-rel, 28%-kal nőtt, részarányuk az össznépességben 11,6%-ról 13,8%-ra emelkedett. 1880 óta minden következő népszámlálás az öregek számának és részarányának növekedését mutatta, de ez a növekedés egyik évtizedben sem volt akkora, mint 1949 és 1960 között. Az utolsó évtizedben a legkisebb mértékben a fiatal produktív korúakhoz tartozók száma nőtt (93 000-rel, 2,6%-kal). Az idősebb produktív korúakhoz tartozóknál a növekedés 125 000 fő> 5,5%. A népesség Ezen belül Átlag» Év A népesség 15 éven aluli 15-39 éves 40-59 60 éves és idősebb kor (év) A népesség százalékban •> kor (év) 1869 100,0 36,7 40,2 18,0 5,1 25,5 1880 100,0 35,2 39,8 18,3 6,7 26,3 1890 100,0 36,2 38,3 18,6 6,9 26,4 1900 100,0 34,9 38,7 18,9 7,5 26,7 1910 100,0 34,7 38,6 18,7 9,0 27,2 1920 100,0 30,6 41,3 19,1 9,0 28,7 1930 100,0 27,5 42,6 20,1 9,8 29,8 1941 100,0 26,0 40,6 22,7 10,7 31,6 1949 100,0 24,9 38,8 24,7 11,6 32,4 1960 100,0 25,4 36,8 24,0 13,8 33,6 Az öregkorú és a produktív korú népesség aránya Budapesten a legmagasabb: 15, ill. 65%, a városokban ez az arány 13, ill. 62%, a községekben 14, ill. 59%. A gyermekkorúak aránya viszont a községekben a legnagyobb: 27%, a városokban 25%, Budapesten a legkisebb: 20%. A kormegoszlás területi különbségeit mutatja, hogy az országosan megállapított átlagos életkornál magasabb a budapesti lakosság átlagos életkora (37 év), a községek és a vidéki városok népességéé viszont alacsonyabb (33 év). Nemenként eltérő módon alakul a kormegoszlás. A nők között az öregkornak aránya jóval nagyobb, mint a férfiaknál, ugyanakkor a gyermekkorú férfiak száma meghaladja a nőkét. 1949-hez viszonyítva mindkét nemnél a legnagyobb mértékben az öregkorúak száma és aránya növekedett. 1960-ban 25%-kal több az öregkorú férfi és 30%-kal több az öregkorú nő, mint 1949-ben volt. A gyermek- és a produktív korúaknái a férfiak számának növekedése magasabb a nőkénél. A különbség a fiatal produktív korúak csoportjában a legmagasabb: itt a férfiak száma 4%-kai növekedett, a nőké csupán 2%-kai. Az első hivatalos magyar népszámlálás és a század első népszámlálásának időpontjában a két nem kormegoszlása jelentéktelen különbségeket mutatott. A 15 éven aluli népesség aránya 1900-ban mindkét nemnél 35%, 1960-ra ez a férfiaknál 27%-ra, a nőknél 24%-ra esett vissza. Ugyanez alatt az idő alatt az öregkorú férfiak aránya 7%-ról 12%-ra, a nőké 8%-ról 15%-ra nőtt. 18*
