1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 13. Összefoglaló adatok (1964)

I. Az adatok ismertetése

Az adatok ismertetése nem terjed ki a kötetben összefoglalt valamennyi témára, csupán a jelentősebb változásokat részletezzük az alábbi pontokba foglalva: A népesség számának növekedése A népesség számának területi alakulása A népesség kormegoszlása A népesség összetétele családi állapot szerint A házas nők termékenysége A népesség iskolai végzettsége A népesség összetétele gazdasági aktivitás szerint A keresők összetétele kor és iskolai végzettség szerint A népesség és keresők összetétele népgazdasági áganként A családok főbb adatai A lakások fontosabb adatai A lakóházak főbb adatai A népesség számának növekedése Magyarország népessége 1960. január 1-én 9 961 044 fő, 8,2%-kal több, mint az 1949. évi népszámlálás alkalmával. Az első hivatalos magyar népszámlálás időpontjában, 1869. december 31-én Magyarország jelenlegi területén valamivel több mint 5 millió lakos élt. Az azóta eltelt kilencven év alatt a népesség száma majdnem megkétszereződött. Az 1949. évi népszámlálás óta eltelt 11 év alatt a népesség száma évente átlagosan 0,72%-kal nőtt. Ez a szaporodás az elmúlt 90 év népességnövekedéséhez viszonyítva közepes: alacsonyabb az 1881 — 1910 közötti, valamint az 1921 — 1930 közötti aránynál, de meghaladja a többi évtizedét. A népesség szaporodásának két tényezőjét különböztetjük meg: 1. A népesség természetes szaporodása a két népszámlálás közötti időszakban 916 500 volt (10%). Ez az arány az előző négy évtizedhez viszonyítva nagy. 1881 óta csupán az 1880 és 1910 közötti három évtizedben volt a természetes szaporodás aránya nagyobb az 1949— 1959. évinél. Év A >ess száma Időszak Természetes szaporodás, ill. fogyás (-) Vándorlási különbözet: oda vándorlás, ill. elvándorlás (") százalékban Tényleges szaporodás, ill. fogyás (-) Átlagos évenkénti szaporodás, ill. fogyás ( — ' 1869 5 011 310 — 1880 5 329 191 1870-1880 6,3 0,56 1890 6 009 351 1881-1890 12,2 0,6 12,8 1,21 1900 6 854 415 1891-1900 12,2 1,0 13,2 1,25 1910 7 612 114 1901-1910 12,2 - 1,1 U,1 1,05 1920 7 986 875 1911-1920 4,7 0,2 4,9 0,48 1930 8 685 109 1921-1930 9,6 - 0,9 8,7 0,84 1941 9 316 074 1931-1941 6,5 0,8 7,3 0,70 1949 9 204 799 1941-1948 3,6 • - 4,8 - 1,2 - 0,15 1960 9 961 044 1949-1959 10,0 - 1,8 8,2 0,72 1949 és 1959 között a természetes szaporodás nem volt egyenletes. Ezt elsősorban az élveszületések számának jelentős ingadozása okozta. Az 1000 lakosra jutó élveszületések aránya ugyanis az időszak elején alig változott, majd kis csökkenés után az 1953—1954. években emelkedett. 1955-től folyamatosan erősen visszaesett. 2. A népesség szaporodását a külső vándorlásit befolyásolta. Az 1956 —1957. évi illegális külföldre távozások, ill. a kisebb arányú kivándorlások jelentősebb népességfogyást okoztak. A tizenegy év folyamán a vándorlási veszteség 160 000 fő, ez a népesség számát 1,8%-kal csökkentette. A népesség számának növekedésével párhuzamosan nőtt a népsűrűség: 1960-ban km

2-ként 107, 1949-ben 99, 1869-ben 54 lakos volt. Budapesten négyzetkilométerenként 3434, a vidéki városokban 242, a községekben 72 lakos él. A népességből 4 804 043 a férfiak és 5 157 001 a nők száma, 1000 férfira 1073 nő jut. Az 1949 óta eltelt 11 év alatt a férfiak száma 380 600-zal, 8,6%-kal, a nőké 375 600-zal, 7,9%-kal nőtt. A nőtöbblet 1949 óta — a férfiak számának nagyobb növekedése következtében — csökkent, de magasabb, mint az 1949-et megelőző bármelyik népszámlálás időpontjában. A nemek aránya az 1900. és az 1910. évi népszámlálás alkalmával volt a legkiegyensúlyozottabb, e két időpontban nőtöbblet alig mutatkozott: 1000 férfira 1900-ban 1005, 1910-ben 1007 nő jutott. 16*