1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 5. Demográfiai adatok (1962)
VI. A fogalmak magyarázata
A népszámlálási adatfelvétel alkalmával az adatok összeírása — a népszámlálások természetéből adódóan— a. lakosság személyes kikérdezése alapján történt anélkül, hogy a bevallott adatokat okmányokkal kellett volna igazolni. Ennek következtében a népszámlálások jellege különbözik a folyamatos adatszolgáltatásokétól, amelyek alkalmával az adatokat általában bizonylatokkal kell alátámasztani. Emiatt a népszámlálási adatok eltérhetnek a rendszeres adatgyűjtések eredményétől. A kötet adatai a népszámlálások eszmei időpontjának megfelelő állapotot tüntetik fel. A hivatalos magyar népszámlálások eszmei időpontja 1869, 1880, 1890, 1900, 1910, 1920. és 1930. években december 31-én, 1941-ben január 31-én, 1949-ben és 1960-ban január 1-én 0 óra volt. A kötet adatai az 1960. január 1-i államigazgatási beosztásnak megfelelő, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal legutóbbi felmérései szerinti területre vonatkoznak. Valamennyi visszatekintő adat átszámítása az 1960. január 1-i államigazgatási beosztásnak megfelelő területre történt. Külterületi lakotthelyek átcsatolása esetén, minthogy külterületi adatok általában csak az 1900—1949 közötti időszakról és meglehetősen hiányosan állnak rendelkezésre, az ezt megelőző időszak adatait az utolsó forrásként talált külterületi arány alapján kellett kiszámítani. A visszatekintő adatok minden esetben a jelenlegi fogalommeghatározások és csoportosítások szerint kerülnek közlésre, és emiatt néhány esetben eltérőek a régebben nyilvánosságra hozott adatoktól. Ez vonatkozik az 1960. évi népszámlálás néhány eddigi kötetére is. Az előforduló fogalmak magyarázata a következő: NÉPESSÉG A népességadatok a mindenkori népszámlálás eszmei időpontjában az adott területen — akár állandóan, akár ideiglenesen — jelenlevő polgári (1869—1890-ig), illetve összes (1900-tól) személyek számát tartalmazzák, függetlenül állandó lakóhelyüktől. Az adatokban eszerint bentfoglaltatnak az eszmei időpontban az összeírás helyén ideiglenesen tartózkodott személyek is. Azok a személyek, akik állandó (vagy családi) lakóhelyüktől — akárcsak ideiglenesen is— belföldön távol voltak, ott vétettek számba, ahol az eszmei időpontban tartózkodtak. Tartalmazzák továbbá az adatok az ország területén tartózkodott külföldi állampolgárságú polgári személyeket is. ORSZÁGRÉSZ Az adatok ismertetése c. rész több ízben országrészenkénti (tájegységek) bontásban közű az adatokat. Az Alföld, Dunántúl és Északi országrész szerinti csoportosításba a megyék (megyei jogú városok) az alábbiak szerint tartoznak: Dunántúl megye Baranya Fejér Győr-Sopron Komárom Somogy Tolna Vas Veszprém Zala Pécs mjv. Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Hajdú-Bihar Pest Szabolcs-Szatmár Szolnok Debrecen mjv. Szeged ,, Északi országrész megye Borsod- Abaúj-Zemplén megye Heves „ Nógrád „ Miskolc mjv. Budapest főváros külön egységként szerepel. NÉPSŰRŰSÉG Az adott államigazgatási egység területének 1 km 2-ére jutó lakosok száma. KÜLTERÜLETI LAKOTTHELY A község (város) közigazgatási határa és belterületi határvonala közötti területen fekvő lakotthelyek az 1960. január 1-i közigazgatási beosztásnak megfelelően. A belterületi határvonal megállapítása az 1300/1949. Korm. sz. rendelet alapján történt, figyelemmel az azóta bekövetkezett változásokra. A külterületi lakotthelyek között szerepelnek mindazok a nem mezőgazdasági jellegű települések is (bánya-, ipar-, üdülőtelepek stb.), amelyek a község (város) belterületével szorosan nem függnek össze és a beépített terület szélétől 500 méterre vagy ennél távolabb fekszenek, bár közigazgatásilag a község (város) belterületéhez tartoznak. A külterületi lakotthelyek között külön egységet képeznek a teljesen magányos vagy szétszórt tanyák, szolgálati őrhelyek (erdőőrház, vasúti őrház, gátőrház), állami gazdaságok, termelőszövetkezeti üzemegységek, tanyák stb. A csoportos (sűrű tanyás) települések nem külön-külön tanyánként, hanem általában összevontan, nagyobb területi egységenként képeznek egy-egy külterületi lakotthely egységet. Azok a külterületi települések, amelyeken a népszámlálás időpontjában senki sem tartózkodott (nyaralók, tanyák, szolgálati épületek, üdülők stb.), a külterületi lakotthelyek között — lakatlan megjelöléssel — ugyancsak szerepelnek. 197
