1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3.r. Szabolcs-Szatmár megye személyi és családi adatai (1962)

IV. A fogalmak magyarázata

A szövetkezeti szektorba tartoznak: a mezőgazdasági, kisipari és háziipari termelőszövetkezeti tagok; a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok segítő családtagjai; a mezőgazdasági, kisipari és háziipari termelőszövetkezetek, földművesszövetkezetek, szövetkezeti vállalatok alkalmazottai; a szövetkezetek és szövetkezeti vállalatok körzeti, járási, megyei központjainak ós szerveinek alkalmazottai; a munkaközösségek tagjai és alkalmazottai; a szövetkezeti szektorból nyugdíjazott személyek. A magánszektorba tartoznak: az önálló gazdák, önálló kisiparosok és kiskereskedők, fuvarosok; az önállók és a kétlakiak segítő családtagjai; az önállók alkalmazottai; napszámosok, alkalmi munkások; a háztartási alkalmazottak, bejárónők, mosónők, magántulajdonú házak házfelügyelői és a magánszemélyek egyéb alkalmazottai; a vagyonukból élők; az egyházak alkalmazottai; az alkotó közösségek tagjai és alkalmazottai; a tőkés országok keresői; az átmenetileg munkanélküli és nyugdíjas személyek, akiknek a foglalkozási bejegyzéséből megállapítható volt, hogy előzőleg a magánszektorhoz tartoztak. EGYÉNI GAZDASÁG Egyéni gazdasággal rendelkezőnek számítottak mindazok, akik földtulajdonukon vagy bórbevett földön vagy illetményföldön gazdálkodtak. (A háztáji gazdaság ebből a szempontból nem számított gazdaságnak.) A gazdasággal rendelkezők a vonatkozó táblázatokon két csoportra oszlanak: a főfoglalkozású egyéni gazdálkodókra, vagyis a mezőgazdaságban kimutatott „önálló földműves"-ekre ós az egyéb főfoglalkozású, de emellett gazdasággal rendelkezőkre, az ún. kétlakiakra, akik nem a mezőgazdaságban, hanem főfoglalkozásuknak megfelelő népgazdasági ágban kerültek kimutatásra. Az összeírás során a családtagok földjét összevontan a családfőnél kellett kimutatni, még akkor is, ha a földterület esetleg külön-külön az egyes családtagok tulajdonában vagy bérletében volt. Ezért a gazdasággal rendelkezők száma nem a gazdasággal rendelkező személyek, hanem lényegében a gazdasággal rendelkező családok, illetve családfők számát jelenti. (Nem kellett a családhoz tartozó rokon földjét a családfőnél kimutatni, ha az ún. „szűk" család - családfő, feleség, gyermek — nem rendelkezett földdel, vagy ha a családfő termelőszövetkezeti tag volt.) A gazdasággal rendelkezőket a táblázatok általában gazdaság-nagyságcsoportonként mutatják ki, amelyekben a nagyságcsoportok felső határával egyező nagyságú gazdaságok mindig a magasabb csoportba kerültek (tehát pl. a 2 kh 1599 • -öl gazdasággal rendelkező személy az 1 - 3 kh csoportba, a 3 kh gazdasággal rendelkező a 3 — 5 kh gazdaság-nagyságcsoportba tartozik). EGYÉNI FOGLALKOZÁS Az egyéni foglalkozás a keresőknek az a tevékenysége, amelyet az összeírás időpontjában rendszeresen, megélhetésük főforrásaként folytattak. A kereső népesség a bevallott egyéni foglalkozás jellege alapján — általában az iskolai végzettségtől, beosztástól és munkáltatótól (foglalkozási ágtól) függetlenül - került a megfelelő egyéni foglalkozási főcsoportokba. Ennek megfelelően az azonos foglalkozást folytatók azonos egyéni foglalkozási főcsoportba kerültek. (Az ipari tanulók a tanult szakmának megfelelő egyéni foglalkozási csoportban, illetve főcsoportban szerepelnek.) Az egyéni foglalkozás főcsoportjai a következők: Fizikai foglalkozásúak főcsoportjai: Mezőgazdasági jellegű foglalkozásúak: a növénytermelők, kertészek, állattenyésztők, állatgondozók és hasonlók, az önálló gazdálkodók ós segítő családtagjaik, továbbá a mezőgazdasági napszámosok. Ipari jellegű foglalkozásúak: a lakatosok, kovácsok, asztalosok, műszerészek és más olyan fizikai dolgozók, akik az ipari termékek előállításával, javításával kapcsolatos tevékenységet folytatnak. Építőipari jellegű foglalkozásúak: azok, akik az építkezéseket, tatarozásokat végzik. Szolgáltatási jellegű foglalkozásúak: a vegytisztítók, fodrászok, szépségápolók, fényképészek és hasonlók. .297