1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3.o. Heves megye személyi és családi adatai (1962)

I. Az adatok ismertetése

A városok kedvezőbb foglalkoztatottsági viszonyai a kereső-eltartott arányban is tükröződnek: 100 kereső családtagra a megye városaiban átlagosan 100 eltartott, a községekben 108 eltartott jut. A családok társadalmi-gazdasági összetétele A családok száma, amelyekben a családfő alkalmazásban álló, közel kétszeresére emelkedett és az 1949. évi 32%-kal szemben az összes családok több, mint felét teszi, ugyanakkor az önállók családjainak aránya 62%-ról 17%-ra — ezen belül a mezőgazdasági önállóké 54%-ról 14%-ra — csökkent. Termelőszövetkezeti tag a családfő az összes családok 23%-ában. Jelentősen emelkedett, mind a fizikai, mind a szellemi dolgozók (alkalmazásban állók és termelőszövetkezeti tagok) családjainak száma és részaránya is; az előbbieké 27%-ról 66%-ra, az utóbbiaké 5%-ról 10%-ra növekedett. Az átlagos családnagyság 1949-hez képest, az alkalmazásban álló mezőgazdasági fizikai dolgozók kivételével, valamennyi csoportban csökkent; legnagyobb mértékben a mezőgazdasági önállók családjaiban, ebben a csoportban 100 családra 283 családtag jut, 68 fővel kevesebb, mint az előző népszámláláskor. Az alkalmazásban álló fizikai dolgozók családjaiban 100 családra 338 családtag, az alkalmazásban álló szellemi dolgozók családjaiban 331 családtag, a termelőszövetkezeti tagok családjaiban 296 családtag jut. Az átlagos gyermekszám — csak a nagyobb csoportokat vizsgálva — az alkalmazásban álló mezőgazdasági fizikai dolgozók családjaiban a legmagasabb: 100 családra 154 gyermek jut. A nyugdíjasokat figyelmen kívül hagyva, a legkevesebb gyermek a mezőgazdasági önállók családjaiban van, amelyekben az átlagos gyermekszám még az egyet sem éri el. Hasonló képet mutat a 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma is. Az alkalmazásban álló mezőgazdasági fizikai dolgozók családjaiban 100 családra 118, a mezőgazdasági önállók családjaiban 47 tizenöt éven aluli gyermek jut. A családok keresőinek átlagos száma legnagyobb mértékben az alkalmazásban álló szellemi dolgozók családjaiban emelkedett: 100 családra 158 kereső jut, 31-gyel több, mint 1949-ben. Ez az arány az alkalmazásban álló fizikai dolgozók családjaiban 143, a termelőszövetkezeti tagok családjaiban 146, az önállók családjaiban 181 és a nyugdíjasok családjaiban 152. A kereső-eltartott arány — a 100 keresőre jutó eltartottak száma — a családokban az előző népszámláláshoz viszonyítva, valamennyi társadalmi rétegnél csökkent, legnagyobb mértékben — 69 fővel — a mezőgazdasági önállók családjaiban; ezekben a családokban 100 kereső családtagra 51 eltartott jut. Ez az arány az alkalmazásban álló fizikai dolgozók családjaiban 137, az alkalmazásban álló szellemi dolgozók családjaiban 110 és a nyugdíjasok családjaiban 67. A megyének a családokban és családtöredékekben élő lakossága 106 430 háztartást alkot; ennek 86%-a ún. ,,család"-háztartás. A kizárólag családtöredékekből álló „nem család"-háztartások túlnyomó többsége — 92%-a — egyszemélyes háztartás. A „család"-háztartások közel 93%-a egycsaládos, 7%-a kétcsaládos. Háromcsaládos vagy ennél nagyobb háztartás összesen 130 van a megyében. A „család"-háztartások 83%-a 2 — 4 tagú. A 8 tagú vagy annál nagyobb háztartások aránya mindössze 1%. A háztartások átlagos nagysága alig valamivel magasabb, mint az átlagos családnagyság: 100 „család"-háztartásra átlagosan 336 személy jut, a kétcsaládos háztartásokban 523, a háromcsaládos háztartásokban 792. A háztartásoknak is több mint felében (52%) csak egy kereső van, a kétkeresős háztartások aránya 33%; három kereső már csak minden tizenegyedik háztartásban található. A kereső-eltartott arány a háztartásokban csekély mértékben kedvezőbb, mint a családokban: 100 háztartásra 154 kereső és 100 kereső személyre 98 eltartott jut. A háztartások társadalmi-gazdasági összetétele csaknem azonos a családokéval; az alkalmazásban állók háztartásainak aránya valamivel alacsonyabb, a mezőgazdasági önállóké és a nyugdíjasoké valamivel magasabb. Külterületi népesség A megyében 611 külterületi település van. A népességből 19 893 fő élt a külterületeken. Az itt élő népesség aránya 6%, fele az országos átlagnak. Legmagasabb a külterületi népesség aránya a hatvani járásban (13%), legalacsonyabb az egri és a füzesabonyi járásban (2 — 2%). A külterületi települések 71%-a mezőgazdasági jellegű, ezeken élt a külterületi népesség 53%-a. A szolgálati jellegű települések száma 125, és 29 az ipari-építőipariaké. Gyöngyös városhoz három üdülőjellegű külterületi település tartozott. Ezeken a népszámlálás időpontjában 3000 fő tartózkodott, jórészt ideiglenesen. A települések 66%-án a népesség száma legfeljebb 10 fő, 5%-án 100 főnél több. A külterületi népesség 24%-a a városokhoz, 76%-a a községekhez tartozó külterületeken élt. A 15 éven aluli népesség aránya a külterületeken magasabb (28%), a 60 éve^és idősebbeké viszont alacsonyabb (8%) volt, mint a belterületeken (24%, illetve 14%). Háztartások 2 Heves megye 17