1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Személyi és családi adatok képviseleti minta alapján (1960)

I. Az adatok ismertetése

A családok és családtöredékek összetétele 1949-ben és 1960-ban a következő volt: Százalékos megoszlás Családösszetétel megoszlás 1949 1960 Házaspár gyermek nélkül 22,5 25,8 Házaspár gyermekkel 50,7 47,3 Egv szülő gyermekkel 10,8 11,4 Családok együtt 84,0 84,5 Részcsaládok 1,6 1,2 Egyedülállók 14.4 14,3 Családtöredékek együtt .... 16.0 15,5 Családok és esaládtöredékek összesen 100,0 100,0 1960-ban a családok közel 31%-ában (1949-ben 27%-a) nem volt gyermek. A gyermeknélküli családok növekedése mellett nőtt még az egy-gyermekes családok aránya is; a két-gyermekeseké változatlan maradt, a három-öt-gyermekeseké, valamint a hat- és több-gyermekeseké csökkent: A Gyerm e k-s/.ám l családok százalékos megoszlása A Gyerm e k-s/.ám megoszlása 1949 1960 Gyermek nincs 26,8 30,6 1 gvermek van 31,7 34,8 -> 21,8 21,6 3—5 „ „ 17,5 12,1 6 és több gyermek van 2 2 0,9 Összesen 100,0 100,0 A vázolt alakulás következtében a családok átlagos gyermekszáma 1,5-ről 1,3-ra (17%-kal), a gyermeknélküli családokat figyelmen kívül hagyva 2,1-ről 1,8-ra csökkent. A családok 48%-ában nincsen 15 évesnél fiatalabb gyermek. A családok 27%-ában van egy és 16%-ában van két 15 évesnél fiatalabb gyermek. A családok aránya, amelyekben három ilyen korú gyermek van kevesebb, mint 6%, a négy és több gyermekeseké pedig nem éri el a 3%-ot. A különböző társadalmi-gazdasági csoportokba tartozó családok (beleértve a részcsaládokat is) átlagos létszáma alig tér el egymástól: az egy családra jutó családtagok átlagos száma azokban a családokban, amelyekben a családfő mezőgazdasági önálló vagy segítő családtagja 3,1, a termelőszövetkezeti tagok családjaiban 3,2, az alkalmazásban álló fizikai dolgozókéban 3,4, a szellemi dolgozókéban pedig 3,3. 1949-hez képest jelentős különbség csupán a mezőgazdasági önállók átlagos családnagyságában mutatkozik, akiknél az egy családra jutó családtagok száma 3,8-ról 3, l-re, közel egyötödével csökkent. A többi társadalmi rétegeknél csupán árnyalati csökkenés mutatkozik az átlagos családnagyságban. 1960-ban a 100 családra (beleértve a részcsaládokat is) jutó keresők száma 162 volt, az 1949. évinél (153) 6%-kal magasabb. 1949-ben még a családok 61%-ában volt egy kereső, jelenleg ez az arány 47%-ra csökkent. A két keresős családok száma 27%-ról 39%-ra emelkedett, a 3—4 keresős családoké pedig lényegében változatlan maradt (mindkét népszámlálás időpontjában 11% volt). Az egy keresős családok száma 11%-kal csökkent, ugyanakkor — elsősorban a női keresők számának emelkedése miatt — a két keresős családok száma több mint kétharmadával növekedett. Városok és községek szerinti csoportosításban vizsgálva a családok nagyságát, az egy családra jutó családtagok száma (beleértve a részcsaládokat is) a községekben a legmagasabb, — 3,3 fő, a vidéki városokban 3,2 fő — Budapesten 3 fő. Az egy családra jutó gyermekek száma a vidéki városokban és a községekben azonos (1,3), Budapesten csupán 1 gyermek él átlagosan egy családban. A 100 családra jutó keresők száma Budapesten 185, a többi városokban átlagosan 164, a községekben 155. * * 1960-ban az ország lakossága — az egyszemélyes háztartások és az egyedülállók közös háztartásának figyelmen kívül hagyásával — 2 606 900 háztartásban élt. A háztartások átlagos nagysága a két és többtagú háztartásokban 3,5 fő volt. A háztartások 93,4 %-a egy-családos, 6,4%-a két-családos és mindössze 0,2%-a három- és több-családos háztartás. 20