Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)
NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - V. Főbb feldolgozási szempontok
A városok és városias települések lakásviszonyairól számot adó behatóbb feldolgozás-sorozat minden egyes táblája kombinatív volt — a lakások számát fekvés (földszint stb.) szerint kimutató táblázattól eltekintve — és lakástípusonként a következő szempontokat ölelte fel: a helyiségek részletezése, felszereltség, padozat, háborús sérültség és helyreállítás, bérleti jogcím, albérlő- és ágyrajáró-tartás, társbérleti viszonyok, lakottság (jelenlevők stb. száma). Kiegészítette még ezeket a feldolgozásokat az egyes társadalmi rétegekre 6 9 vonatkozó, lakástípusonként tagolt legjellemzőbb adatok (felszereltség, padozat, lakottság, társbérlet, albérlet, ágybérlet) részletezése. Ideértve a családstatisztika hasonlóképpen társadalmi rétegek szerint tagolt — másirányú és nemcsak a városokra korlátozott — lakásfeldolgozását, a lakásviszonyokról 1949-ben feldolgozott adat-anyag viszonylag nagyon sokoldalúnak mondható. Bővítési lehetőség — de egyben tömörítési alkalom is — természetesen a lakásstatisztikai feldolgozások területén is volna, mégpedig elsősorban a városi lakás-részletezések szempontjából. így a lakástípusok meghatározása még 1949-ben is kissé mechanikus volt (egyszobásnak számított például a minden mellékhelyiség nélkül csak egyetlen szobából álló lakás, valamint a jól felszerelt garszonlakás is stb.); a helyiségek és felszereltség kombinációjában is akadhat kifogásolni való. Ezenkívül pl. az ún. komfortos és egyéb lakások laksűrűségének kimutatására sem kerülhetett sor. A teljesség kedvéért még megemlíthetjük, hogy az intézeti háztartásokról (lakásokról) külön feldolgozás készült; sőt az 1949. évi népszámlálás — kísérletképpen — az üzletekre, műhelyekre vonatkozó legfőbb adatokat is — nem éppen a legnagyobb sikerrel — feldolgozta. * Az előző fejezetekben már beszámoltunk arról, hogy a legfontosabb népességi és egyéb feldolgozások községi — városokban, városias településeken ezenkívül kerületenkénti, városrészek szerinti — részletezésben készültek el, míg az erősebben kombinált feldolgozások nagyobb területi egységek (megyék, esetleg járások) szerint dolgoztattak fel. Külön feldolgozások számoltak be ezenkívül a külterületi lakotthelyek (tanyák stb.) népességi és épületviszonyairól. Ezek a feldolgozások csupán a legfontosabb adatokra korlátozódtak, 7 0 de a községi adatképet számos vidéken és sok szempontból igen tanulságosan továbbszínezik. Végül a községi részletezésben feldolgozott főbb adatokat egy kiegészítő feldolgozási művelet háromféleképpen összefoglalta: a) a települések államigazgatási beosztásának, b) lélekszámának (lélekszám-nagyságkategóriáinak) és cj gazdasági jellegének (az agrárfoglalkozásúak arányának) megfelelően. E háromféle csoportosítás a városok és a vidék eltérő népességi, épület- és lakásviszonyainak helyesebb megismerését és elemzését tette lehetővé. A nagyobb gazdasági vidékekre, gazdaság-földrajzi és hasonló tájegységekre stb. vonatkozó adatcsoportosítások elkészítésére — egyetlen ilyen természetű terjedelmesebb összeállítástól eltekintve — 1949-ben nem került sor. Ezen a téren a következő népszámlálás feladatai még igen jelentősek lesznek. 6 9 Az egyes társadalmi kategóriákba való besorolás alapja a> lakásbérlő stb. ági foglalkozásának és foglalkozási viszonyának kombinációja volt. 7 0 A népességi feldolgozás külterületi laikotthelyenként, az épületstatisztikai feldolgozás pedig a községek külterületéről egybefoglalva történt. Az előbbi a következő adatokra terjeszkedett ki: nem, életkor, műveltség (jellegzetesebb kor-részletezésben), ági foglalkozás és foglalkozási viszony (egymással kombinálva, de a külterületre jellemző, tömör tagolásban); az utóbbi pedig a: magasság, falazat, tetőfedés, alápinoézettség, felszerelés, nagyság stb. adataira. 45
