Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)
NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - V. Főbb feldolgozási szempontok
rinti kombinációban és valamennyi foglalkozási főcsoportra (népgazdasági ágra) kiterjedően. Ez a feldolgozás, valamint az 1949. évi népszámlálás igen beható mezőgazdasági feldolgozás-sorozata a népesség foglalkozási-gazdasági jellemzőire vonatkozó alapfeldolgozásokat sok szempontból tanulságosan egészítette ki. A foglalkozási-gazdasági feldolgozások eredményeinek gyakorlati értékesítését, tudományos felhasználását egyébiránt a területi tagolások jelzett részletessége és rendszeressége is nagy mértékben előmozdította. * Visszatérve legutolsó népszámlálásunk fogalmi kérdéseinek körébe, röviden még az épület- és lakásstatisztika néhány fontosabb fogalom-meghatározásáról emlékezünk meg. Lakásstatisztikai tekintetben az 1949. évi népszámlálás három alapvető fogalmi kategóriát különböztetett meg: a) a lakásokét — ideértve nemcsak a lakott, nem lakott, vagy kiadatlan (üresen álló) lakásokat, hanem azokat is, amelyek a népszámlálás időpontjában nem lakásul, hanem iroda, üzlet, egyesületi helyiség stb. céljaira szolgáltak; b) a lakott üzleteket, lakott műhelyeket, lakott irodákat és egyéb lakott helyiségeket ; c) az ún. intézeti háztartásokat (lakásokat). — A műszakilag meg nem osztott lakások társbérlet esetében is egy lakásnak számítottak. A lakástípusok meghatározása 1949ben is alapvetően nem a helyiségek, hanem a lakószobák száma alapján történt. Az épület- és lakóház-statisztika az építményeket négy főcsoport szerint részletezte, úm.: a) a tulajdonképpeni lakóházak (családi házak, tanyák, bérházak stb.), b) a lakott egyéb épületek (lakott gyárépületek, lakott gazdasági épületek, lakott vasúti őrházak stb.), c) az intézeti épületek és d) a nem lakott épületek (középületek, ipari és gazdasági épületek stb.) szerint. Az egy telken álló valamennyi épület mindegyike — az előző népszámlálásoknak megfelelően — az 1949. évinél is külön-külön egységnek számított. A lakóház- és épületstatisztika további fogalmi kérdéseire ezúttal nem térünk ki; csupán azt hangsúlyozzuk, hogy az 1949. évi népszámlálás az idevágó fogalmak kétséget kizáró pontos meghatározását — főleg az előkészületekre rendelkezésre álló idő rövidsége miatt — csak szűkebb körben végezte el, mint a tulajdonképpeni népességszámbavétel területén. V. Főbb feldolgozási szempontok Az 1949. évi népszámlálás széleskörű adatgyűjtéseinek megfelelően a népszámlálási anyag feldolgozása is sok szempontra terjedt ki. Legutolsó népszámlálásunknak ez a sokszínűsége szoros kapcsolatban állt azzal, hogy a legkülönfélébb — kormányzati, igazgatási, tervezési, tudományos, lokális stb. — adatigényt kellett, hogy kielégítse. Fenti fejtegetéseink során az 1949. évi feldolgozásoknak rendszeréről — kombinációkban való bőségéről, területi részletességéről, új szempontjairól — csupán egészen tömören volt szó. 4 6 Indokolt tehát, hogy most a főbb feldolgozási szempontok felsorolásával a feldolgozások tartalmát és terjedelmét behatóbban is ismertessük. 4 8 Néhány feldolgozási és fogalmi kérdésről egyébként a népszámlálási kiadványsorozat egyes kötetein kívül már ai Statisztikai Szemle is — aiz 1049. évf. 136—138. lapján — megemlékezett. 3* 35
